Utószó

Adok némi magyarázatot kötetem válogatásához.

Rámkényszerített némaságom idején ismerkedtem meg a nálunk akkoriban még tiltott információelmélettel, futurológiával, TTF-fel. Agyam ezt a különben eggyétartozó három elemet összeolvasztotta, vizsgálódásaim, kutatásaim módszerévé alakította, meghatározva filozófiai, politikai, esztétikai értékrendemet.

Később, amikor a tudományos-fantasztikus irodalom helyét kerestem, meg kellett határoznom magamnak a kultúra fogalmát. Ismert definíciókkal ellentétben odáig jutottam, hogy a „kultúra a legtágabb értelemben vett információk megszerzése, feldolgozása, alkalmazása, kombinációja és mindennek továbbfejlesztése ember és természet, egyén és társadalom dinamikus egyensúlyának megtartásáért”.

Így váltak számomra vizsgálhatóvá mindazon irodalmi, művészeti műfajok, irányzatok és csoportok, melyeket a „magas” esztétika a perifériára, a „határvidékre” helyez a sci-fitől és fantasytól a rémtörténeteken keresztül, a vadnyugati és detektívtörténetektől a fikciók minden változatáig, beleértve olyan formákat, mint a film, az illusztráció és a képregény.

Fentiek értelmében közel száz tanulmányt, esszét írtam a sci-firől, ennek töredékét tartalmazza a kötet. Felvettem néhány írást más műfajokról, általam kiemelkedőnek tartott írókról, művekről, egy terjedelmes vizsgálatot a „szórakozás értelméről”.

Személyes okok miatt kerültek ide költészettel foglalkozó, valamint politikai vitáinkra, illetve barátomra, Sarkadi Imrére emlékező, továbbá az esztétika kudarcairól készült szövegek.

Innen intek búcsút a kiskanálról, a sztriptízről, a finn késről, Defoe istenképéről, a kalandról, gyerekeink jövőképéről, a börtönidillről, a halálos szerelemről szóló megkezdett, félig megírt, átdolgozásra váró, de most már soha el nem készülő tanulmányoknak.