Dél Rosarnóban

Az asztalon egy fél üveg vörösbor, sajt, gesztenye, kenyér. A leánderek árnyát, mint tintát itatós felszippantja a dél. Csúcsponton áll a kurta öröm, az árnyak nemsokára keletre nyúlanak, hamarost aludni térnek a barmok, s törvényei szerint a nap. Nézd, innen a hűsről, a márványasztal mellől az időt, ahogy áll moccanatlanul a lecsüngő babérlevélen, s némán, mint földre ejtett gyufaszál. Ha volnának isteneid és hinnél is nekik, ez volna a jó pillanat megkérni őket: szép öregséget és nyugodt halált adjanak. Most kéne kérned, mikor a nap rövid csúcspontján fű, fa elalél, s asztalodon egy fél üveg vörösbor s gesztenye, sajt, kenyér. Rosarno, 1962