Villám
Már késő volt. Mire behunytam |
szemem, a villám képe beleégett. |
Aztán a dörgés rendítette meg |
|
Aztán újra villám és dörgés, |
magasságoktól fák csúcsáig. |
és érthetetlen energiáit. |
|
És aztán csönd, s felhőtlen ég. |
Gyümölcsökön csillog a nap. |
Hunyt szemem mélyén a semmibe |
|
|
|