Mese Csirió mókuskáról

Hol volt, hol nem, volt a Mátrában, ahol a meggyfán terem a kókusz, volt, ahogy mondom, egy kicsi mókus. Csirió volt a neve! Rozsdaszínű a farka, csöpp puha gomb az orra, arany csillag a szeme. Hát ez az édes Csirió, ez tudta még csak, hogy mi jó! Egész nap ugrált fáról fára, vidám országa volt a Mátra. Egy napon, szép fényesen, sétálgat Csirió mókus, sétálgat fenn a Mátrában a tücskös zöld réteken. Aznap volt mamája születésnapja, s gondolta: virágot szed neki, aztán a sok vadvirággal odújuk telirakja. Sétálgat csöpp Csirió, s látja, hogy körben a réten van virág, van millió. Sugaras szívvel szedi, két marka majdnem teli. Hanem, hajajjahaj! Közeleg szörnyű baj! Mert a mókuska nem veszi észre, hogy egy settengő ravaszdi róka követi loppal az erdő óta, követi őt a tücskös rétre. Hason a fűben mászik, csak a farka bojtja látszik, és a sok hegyes foga épp mókushúsra vásik. Szömörcebokor mellett megáll Csirió mókus, s csöpp hangján énekelget. Nem tudja, mi a vész, ezért olyan merész. A róka már közel, méregeti magában, hogy zsákmányát egy szuszra hogyan ragadja el! Akkor arra száll egy kisrigó, s kiált a mókuskának: – Menekülj gyorsan, Csirió! Szalad Csirió, föl a fára, rohan a ravaszdi róka utána. Már az odúban Csirió, fa alatt dühös a róka, mert nem jut neki semmi jó. Fenyeget csak fölfele: – Megállj, te Csirió mókus! Csak egyszer onnét legyere! Leszel még a vacsorám, rozsdálló farkú komám! Akkor a vállán nagy mancsot érez, dörmögő hangot hall, s az a hang kérdez: – Micsoda? Miket beszélsz? Az édes Csiriót fenyegeted? Kapsz most három nagy pofont, hogy elrepül a fejed! Nesze! nesze! nesze! Meg ne süketülj bele! Egy öreg mackó áll mögötte, aj, de súlyos az a nagy ökle. Ravaszdi nyüszít-nyivákol, nem bújhat a szorításból. – Kotródj a Mátrából, hordd el az irhád! Hogyha meglátlak, azt ki se bírnád! Mert megnyuvasztalak, te settengő alak! El is kullogott, el a róka, Csirió boldogan él azóta. Ugrál a Mátrában fáról fára, talál a réteken ezer virágra, s mert gondja nem lehet, él a világba.