Mese az egér farkincájáról

Hol volt, hol nem, hajdanában, volt valahol a világban, hol volt, hol nem egy egér – egy kis szürke, csuda fürge, hosszú bajszú, hosszú farkú, macskát ijesztgető hangú, aki a vész elől futva minden lyukba belefér. Hanem hát a kisegér a bőrébe sose fér. Nem törődik semmi vésszel, kutakodik nappal-éjjel, mindig a kamrába jár – oda bizony a kis szürke, csuda fürge, hosszú bajszú, hosszú farkú, macskát ijesztgető hangú, nyalánk, falánk kis betyár. Hanem egyszer – hajahaj! utoléri ám a baj! Talált egy nagy túrósdézsát, abban túró maradékát, s szedni a dézsától dézsmát hoppsza! éppen nekiállt – mikor arra járt a macska, és a körme közé kapta, körme közé a kis szürkét, csuda fürgét, hosszú bajszút, hosszú farkút, macskát ijesztgető hangút, téve a farkába kárt. Ajjajaj! Hajjajaj! Sírt az egér: „Jajjajaj!” Hogyan lesz ő már egér? Mikor elvesztette farkát – Kérte hát a huncut macskát, adja vissza hosszú farkát, mert az egér farka nélkül egy lyukas garast sem ér! Rítt az egér, rídogált, esdekelve kuncorált, hanem az a huncut macska egér farkát dehogy adta, hajha! nem kegyelmezett – Egerünket arra kérte, hogy a farkáért cserébe menjen a tehén elébe, tehéntől kérjen ebédre neki egy tányér tejet. A kisegér elszaladt, a tehénre ráakadt: „Tehén komám, hallod-e, mondok egyet, süss ide! Adjál tejet énnekem, tejet macskának viszem, tejet megissza a macska, s farkincámat visszaadja, különben nincs életem!” Szól a tehén: „Nem lehet! Adtam tejet eleget! Menj a rétre a kaszáshoz, de ne fogj ám kószáláshoz, hozzál nékem füvecskét, adok érte tejecskét!” A kisegér elszaladt, a kaszásra ráakadt: „Héj, te kaszás, hallod-e, mondok egyet, süss ide! Adjál füvet énnekem, füvet tehénnek vetem, tehén tejet ad nekem, tejet macskának viszem, tejet megissza a macska, s farkincámat visszaadja, különben nincs életem!” Szól a kaszás: „Nem lehet! Nem kaszálok több füvet! Menj a pékhez, szaladj te, friss cipócskát hozz ide, cipót, kiflit vagy zsemlyét, adok érte füvecskét!” A kisegér elszaladt, hát a pékre ráakadt: „Héjha, te pék, hallod-e, mondok egyet, süss ide! Adjál cipót énnekem, cipót kaszásnak viszem, kaszás füvet ad nekem, füvet tehénnek vetem, tehén tejet ad nekem, tejet macskának viszem, tejet megissza a macska, s farkincámat visszaadja, különben nincs életem!” Szól a pék is: „Nem lehet! Sütöttem már eleget! Csizmadiát keresd meg, a csizmámat foldja meg, szögeljen rá új patkót, adok érte friss cipót!” A kisegér elszaladt, a mesterre ráakadt: „Csizmadiám, hallod-e, mondok egyet, süss ide! Pék csizmáját foltozd meg, patkóját is szögezd meg, pék ad cipót énnekem, cipót kaszásnak viszem, kaszás füvet ad nekem, füvet tehénnek vetem, tehén tejet ad nekem, tejet macskának viszem, tejet megissza a macska, s farkincámat visszaadja, különben nincs életem!” Szól a mester: „Nem lehet! Foldozgattam eleget! A disznóhoz szaladj innét, vásálj tőle nekem sörtét, s pék nem marad mezítláb, adok neki új csizmát!” A kisegér elszaladt, a disznóra ráakadt: „Aj, te disznó, hallod-e, mondok egyet, süss ide! Adjál sörtét énnekem, sörtét mesternek viszem, mester csizmát ad nekem, csizmát a péknek viszem, pék cipót ad énnekem, cipót kaszásnak viszem, kaszás füvet ad nekem, füvet tehénnek vetem, tehén tejet ad nekem, tejet macskának viszem, tejet megissza a macska, s farkincámat visszaadja, különben nincs életem!” Szól a disznó: „Nem lehet! Adtam sörtét eleget! Szaladj el a makkfához, a makkfától makkot hozz, ha hozol egy makkszemet, kap sörtét a mestered!” A kisegér elszaladt, a makkfára ráakadt: „Héj, te makkfa, hallod-e, mondok egyet, süss ide! Adjál makkot énnekem, makkot disznónak viszem, disznó sörtét ad nekem, sörtét mesternek viszem, mester csizmát ad nekem, csizmát a péknek viszem, pék cipót ad énnekem, cipót kaszásnak viszem, kaszás füvet ad nekem, füvet tehénnek vetem, tehén tejet ad nekem, tejet macskának viszem, tejet megissza a macska, s farkincámat visszaadja, különben nincs életem!” Szól a makkfa: „Nem lehet! Adtam makkot eleget!” Ajjajaj! Hajjajaj! Sírt az egér: „Jajjajaj!” A makkfánál sírdogált, keservesen kuncorált. Hát ahogy ott rídogált, keservesen kuncorált, lepottyant egy makk az ágról, le a lombok magasából, rá a kisegérre: „Kopp.” S még három makk: „Kopp, kopp, kopp!” S egy fejebúbjára: „Csekk!” S a kis szürke, csuda fürge, hosszú bajszú, hosszú farkú, macskát ijesztgető hangú farka-vesztett kisegérke annyit se nyikkantott. „Nyekk!” Annyit se nyikkantott. „Nyekk!” Fölkapott egy makkszemet, makkal szaladt disznóhoz, disznó adta a sörtét, sörtét vitte mesternek, mester adta a csizmát, csizmát vitte a péknek, pék adta a cipócskát, cipót vitte kaszásnak, kaszás adta a füvet, füvet vitte tehénnek, tehén adta a tejet, tejet vitte macskának – tejet megitta a macska, s farkincáját visszaadta, vissza a kisegérnek. Ha egér-farkincát nem adja a macska, lenne ez a mese sokkal hosszabbacska!