Csepükóc Tiriri

Az én nevem Tiriri, aki mindig álmos, hajam csepű, orrom pisze, a bajuszom mákos, szemem kancsít kéken, s fő-fő mesterségem: vásárokban Bábos! Batyum a hátamon bábbal teli, ha valaki nem hiszi, kukk! megnézheti. Ihol a batyum, sej, diridom! Bábbal teli batyumat most kinyitom. Kecske ugrik elő, igen előkelő! Nem mekeg, hanem mekken, nem nyekeg, hanem nyekken: „Tiriri, Tiriri, mekk! Pajtásom, köszöntelek.” Van még a batyuban bábú: Oroszlán, nagy tappancs lábú. Rálép a kecskére, az nagyot nyekken, oroszlán képibe dühösen mekken: „Oroszlán barátom, héj, figyelem! Lábamra ne taposs, csak játssz velem!” Oroszlán, kecske játszik. Batyuból egy Zsiráf látszik. Ki vele, játsszanak hárman, oroszlán, kecske, zsiráf játszik is igen vidáman. Röffen egy zöld Kismalac a batyuban: „Tiriri, eressz közéjük!” Eresztem is csakugyan. Van még a batyuban egy pici Nyúl, mellette egy csöpp Kakas és egy Csibe lapul. Van még egy szürke Csacsi s egy Karika, van egy Mackó, nagy csacska, egy doromboló Macska s egy csengős kis Barika. Batyumból mind kihányom, asztalon sorba rakom, s hagyom, hogy mindegyik játsszon. A kakas karikázik, a nyúl a zsiráf alatt hejehujázva mászik, kismalac szól a kakashoz: „Hallod-e, kedves kakas! Add ide a karikádat, add ide, ne légy nyakas! Add ide, rontom-bontom! No, add ide, ha mondom!” Szól oroszlán, zsiráf, csibe: „Add csak énnekem ide!” Megszólal a barika: „Hallod-e, kakas barátom, enyém a karika!” Hanem a kakas csak karikázik, füle botján se mozdít, egyes-egyedül játszik. Kéri a karikát a csöpp csacsi, iázik keservesen: „Iááá!” – nem jó hallani. Kéri a kecske, kéri a mackó, s hiába nagy kérlelésük, szavuk csak pusztába hangzó. Megszólal végül, meg a nyulacska: „Nem adod a karikát? Hát akkor vigyen el a macska!” Aj, nagy ég! Aj, te magas! Megretten a csöpp kakas! Bánja, hogy mért volt nyakas. Bűnbánón térdre esik, doromboló macskához sírván esenkedik: „Pajtásom, már megbocsássál, Itt van a karika, játsszál!” No, nincs baj, nincs semmi vész, ne búsulj, kakas vitéz! Ahányan vagytok, játsszatok szépen, amíg ti játsztok, csöndben nézem. Mert békén játszani jó, óhohó, hóhohohó! Hát az oroszlán s csacsi, kakas, nyúl, csibe, kecske, zsiráf, kismalac, mackó, barika, macska – most kezdtek csak játszani! Játszottak hát eleget, többet már nem is lehet. Gyerünk a batyuba, ugráljatok, csak egymás sarkára ne hágjatok! Batyum a hátamra, sej, diridom! Megyek a vásárra, s ott kinyitom. Szaladok, héj, iszkiri! Búcsúzik most Tiriri.