A hetvenkedő sün

Hol volt, hol nem, volt valahol egy csupa tüske, nagyhírű, büszke, rangjára fő-fő, csatákban győző vitéz sündisznó, milyet manapság nem látsz sehol. Ha csak kiáltott: „Hajj!” – Törött a fáról a gally. Hát egyszer útra megyen, sétálni a sűrűben. Hátán szétáll a tüske, rangjára igen büszke. Hetvenkedésre kész a nagyhírű vitéz. Kiált egy nagyot: „Hajj!” – S törik a fáról a gally. Sétál a sündisznó, sétafikál, egy kölyök rigócska elébe száll. Kiált a sündisznó: „Sej, diridom! Még ma a véred iszom! Rigóháj lesz vacsorám! Hasamba gyere, komám!” No a rigócska halálra ijed, mióta rigó, nem hallott ilyet. Röpül magasba: huss! „Ha kellek, utánam fuss!” Sétál a sünöcske, sétál körül, egy árva nyulacska elé kerül. Kiált a sünöcske: „Sej, diridom! Még ma a véred iszom! Nyúlhájra vásik fogam! Innét nem mész el ugyan!” De a nyúl: „Vesd el magad!” A híres hetvenkedő rangjára büszkélkedő sündisznó elől ijedten, hátra se nézve szalad! Sétál a sün továbbra, egy róka a sűrűben cselleng, hát hirtelen útját állja. Kiált a sünöcske: „Sej, diridom! Még ma a véred iszom! Rókaháj kell épp nekem! Két hete rád éhezem!” Nosza a róka: „Vesd el magad!” A híres hetvenkedő, rangjára büszkélkedő sündisznó elől ijedten, nyelvét lógatva szalad! Sétál a hetvenkedő és íme egy lompos ordas, vén farkas bukkan elő. Kiált a sün rá: „Sej, diridom! Még ma a véred iszom! Farkashájt ehetnék éppen! Jó, hogy ideállsz elébem!” Hanem a farkas: „Vesd el magad!” A híres hetvenkedő, rangjára büszkélkedő sündisznó elől ijedten, majd nyakát szegve szalad! Sétál a sün, jár messze, végül elébe toppan, elé az erdőn egy medve. Kiált a sünöcske: „Sej, diridom! Még ma a véred iszom! Medveháj, az ám a jó! Éppen fogamra való!” A medve is: „Vesd el magad!” A híres hetvenkedő, rangjára büszkélkedő sündisznó elől ijedten, lélekszakadva szalad! Az pedig nagy dölyfösen sétálgat a sűrűben. Hátán szétáll a tüske, rangjára igen büszke. Hetvenkedésre kész a nagyhírű vitéz. Kiált egy nagyot: „Hajj!” – s törik a fáról a gally. Alig mondta ki: „Hajj!” – Letört a fáról a gally! Fejére esett, s a csupa tüske, nagyhírű, büszke, rangjára fő-fő, csatákban győző vitéz sündisznó magát elsírta, magát elrítta: „Jajjajjajjaj!” Ott helyben úgy megijedt, nem láttam soha ilyet, hazáig sírva szaladt, s bőriben veszteg maradt.