A kevély kiskakas

Hol volt, hol nem volt, volt egy kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, piros lábú, piros csőrű, begyeskedő kiskakas. Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas. Ez a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, talált egyszer az úton, nem az úton: a kúton, talált egy szem gyöngyöcskét – csillogó, villogó, kényes, fényes gyöngyöcskét. Ejhaj, csibekas! Megörült a kiskakas. Hát a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, kitátotta csőröcskéjét, s hamm! bekapta gyöngyöcskéjét: hamm! hamm! bekapta. Csőröcskében, gyöngyöcskével, kényeskével, fényeskével, ide szállt, oda szállt, udvarukban szaladgált a kis kevély kakaska. Ejhaj, csibekas! Szaladgált a kiskakas. Hát a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, gyöngyöcskéjét hol letette, hol felvette, nézegette, kerülgette, csipegette, viszegette; piros lábán illegett, tarka farka billegett, kukorékolt: „Kukurikú! Ku-ku-ku-ku- kukurikú!” Ejhaj, csibekas! Futkosott a kiskakas. Hát a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, ugrándozván sövényre, szökkent, röppent, szállva szállott a tyúkudvar fölébe. Onnét leszállt a földre, csőröcskében gyöngyöcske: csillogott, villogott, mint napocska ragyogott. Ejhaj, csibekas! Röpdösött a kiskakas. Meglátta egy tyúkocska, s kérve kérte: „Kakaska! Add ide a gyöngyöcskét, hadd játszódjak kicsinykét.” De a kevély kakaska gyöngyöcskéjét nem adta. Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas. Meglátta egy kiskacsa, s kérve kérte: „Kakaska! Add ide a gyöngyöcskét, hadd játszódjak kicsinykét.” De a kevély kakaska gyöngyöcskéjét nem adta. Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas. Meglátta egy pici nyúl, s kérve kérte: „Kakas úr! Add ide a gyöngyöcskét, hadd játszódjak kicsinykét.” De a kevély kakaska gyöngyöcskéjét nem adta. Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas. Meglátta egy kiskecske: „De szép fényes gyöngyöcske! Add ide a gyöngyöcskét, hadd játszódjak kicsinykét.” De a kevély kakaska gyöngyöcskéjét nem adta. Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas. Meglátta egy lovacska, s kérve kérte: „Kakaska! Add ide a gyöngyöcskét hadd játszódjak kicsinykét.” De a kevély kakaska gyöngyöcskéjét nem adta. Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas. Hát a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, dehogy adta gyöngyöcskét játszadozni kicsinykét; szaladt, szaladt messzire, gyöngyöcskével csőribe, meg sem állott Tiszáig, Tisza szélső partjáig, csőriben gyöngyöcske, nézte magát a vízbe. Ejhaj, csibekas! Mit látott a kiskakas! Hát a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas, mit lát vízi tükörben, kukorintván dühödten? Egy kevély kiskakast, tarka tollast, tarajast, csőriben – ohohó! – gyöngyöcske, ragyogó. Egy garas, két garas! Ámuldozhatsz, kiskakas! Piros csőrrel tátogatott, gyöngyöcskéhez odakapott. Ejhaj, hejehaj! Gyorsan utolér a baj! Mikor csőrét kitátotta, gyöngyét vízbe pottyantotta. Volt, nincs, hova lett? Gyöngyöcskéje odalett! Kukurikú, csibekas! Megjárta a kiskakas.