Befejező szavak

Hol volt, hol nem, messze, messze, volt hát valahol egy boglyos, lompos, loncsos és bozontos, Vackor nevű kicsi medve, nem is medve, csak egy apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó. Mackó, de milyen! Aki egyszer is meglátta, s nézett boglyos bozontjára és piszén pisze orrára, szörnyűmód körülcsudálta: „Ez igen!” Már e könyv tele, könyvben ott Vackor neve, mondja könyvem sok meséje, milyen dolgok estek véle, s abban nincs hiba, milyen mókákat vitt végbe bozontos őpiszesége, büszke is lehet hírére egész mackó nemzetsége sok ija-fija. Szóm nem tekerem, nem csűröm-csavarom sokat. Ismeritek Vackoromat, láttátok őt Budapesten valamelyik téli esten, vagy ha nem láttátok volna, olvastátok sorról sorra; szeressétek hát a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackót, s engedjétek meg nekem (mert mondtam mesét nehányat, s köztük eleget vidámat), hogy versíró ceruzámat most már letegyem.