Vackor és a három zsák meleg

Héjj! Hajj! Hóóóóóóóó! Málna utca huszonhétben egész télen sose horkolászott tétlen az a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kismackó. Hogy az mi mindent csinált! Sok dolgát már elmeséltem, azt itt újra nem ismétlem, de azt elmondom feltétlen, hogy szégyenbe semmiképpen nem hozta apja fiát. Látott eleget. Úgy még mackó nem élvezte soha a telet. (Persze hogy nem élvezhette, ha alszik télen a medve!) Hógolyózás, korcsolya, új s új hómackó-csinálás, utcán a jégen csúszkálás, sűrű havazásban járás, hóban tréfás fejenállás – meg nem unta ő soha. S a sok séta még: utcán, téren, nappali s esteli fényben, trolin, buszon, villamoson, tehát mindenféleképpen – volt séta, több mint elég. Tanult is sokat! Jolán néni Zsuzsikája szappanbuborék-fújásra, papirszalvéta-gyűjtésre s más ilyen gyerekességre ugyan jól megtanította a csöpp boglyosat. S az idő szaladt. Vackor mézes rocskájába biza március havára méz csak egyetlen nyalásra éppenhogy maradt. Néz, néz, néz! Hova lett a méz? Akkor csap a homlokára: – Vigye kánya! Hasamba van az egész! Jolán néni mondja: – Ej! Ne sajnáld, Vackor, a mézet, főzök finom főzeléket, s megeheted az egészet, ha van a hasadba hely! Zsuzsika szól: – Kell dió? – Hát tej? – kérdezi Micó. Bendeguz szól: – Én is adnék. Gerzson is szól: – Hát én talán lemaradnék? Héjj! Hajj! Mi legyen? Most már Vackor mit egyen? Hogy korgó hasát ne hallják, egy kis sétára megyen. Málna utcán sétál végig, s mert az utca hegynek szalad, rajta töprenkedve halad, talán meg sem áll az égig. De alig megyen, alig az a kölyökmedve, lát ím közelegni szembe három embert a hegyen. Jönnek az úton, zsák a hátukon, zsák, és jól teli, mert a három ember szembe nyögve cipeli. Kérdi tőlük: – Kérem szépen, mi van ebben az izékben? – Héjj! Hajj! Mi lehet? Azok az emberek hárman mit cipelhetnek a zsákban? Biza, hogy a meleget! Mondják is neki: – Sándort, Józsefet, Benedeket, kik zsákban hozzák a meleget, Vackor tán nem ismeri? Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget! És zsákjukat földre dobják, azon helyben ott kioldják, zsákból meleg: huss elő! S hó, jég eltűnik azonnal, zöldbe borul a hegyoldal és virágba a mező. Héjj! Hejj! Hajaha! Fut az apró kölyökmedve vígan cigánykerekezve, brummogatva, bukfencezve: – Brumma, brummaha! Vége már a télnek, Vackor, s ha nincs tél, tavasz van akkor, indulj hát haza!