A Télapó Vackornál
Mi csudát hozhat egy boglyos, |
piszén pisze kismackónak, |
|
Senki nem tudhatja jobban, |
hány kívánság összekoccan, |
|
vágynak még sok minden másra, |
sokan pedig azt se tudják, |
|
könyv nélkül, betéve tudja, |
|
Tudja, hogy mi kéne ennek, |
s hogy mi annak a gyereknek, |
csak azt nem: mit kér egy boglyos, |
|
hol Vackor ült egy kis széken, |
fülig torkoskodva mézben, |
mondván, ott volt dolga éppen, |
s látni vágyta Vackort télen, |
be is ment tehát feltétlen, |
|
amire – őszintén szólok – |
meg is mondom – ez a korcsolya! |
Ha egy pár korcsolyát kapnék, |
és azzal korcsolyázhatnék, |
én lennék minden mackóknak, |
|
– senki nem vette ott észre –, |
|
szavát szépen megtartotta: |
ott a fenyő, szép magos fa, |
|
Csillogott a korcsolyája, |
azon helyben felpróbálta, |
olyan nagy volt boldogsága, |
s közben fennen kiabálta: |
|
Merre van itt egy jégpálya? |
|
|
|