Vackor megismerkedik Budapesttel

Héjj! Hajj! Hóóóóóóóóó! A kicsi kocsin kerekezve hamar közel lett a messze, s megérkezett Budapestre telelni a kicsi medve, az a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kismackó. Hát ilyen csudát! Ült a kicsi kocsiban Vackor, s összecsapta hatvanhatszor két mancsát nagy ámultába, ugyan össze bámultába, mire körülkocsikázta Pestet és Budát. Ház, utca, tér! Volt ott, hogy se vége-hossza; ha számolni kezdte volna, a végére ugyan sosem ér. Jármű hány s milyen! Itt egy villamos csilingel, ott egy troli fordul éppen, erre csuklós autóbusz, arra taxi áll a téren, és a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó ülne már mindegyiken! Hát még a Duna! Az csak a csuda! Egyik oldalán, ihol – Pest, másik oldalán – Buda. És ő kéken folyik hatalmas medrében Buda és Pest közt középen, hidak szelik átal szépen. Hát az emberek! Utcán, téren, trolibuszon, villamoson, autóbuszon, ki-be rajzik a kapukon, nyüzsög a sok felnőtt, s velük, fogva rendesen a kezük, sétálgat a sok gyerek. Hát még a hegyek! Gellért-, János-, Szabadság-hegy, Széchenyi-, Hármashatár-hegy – belefáradt, aki nézte. Mondta is őpiszesége: – Híííjjnye! Héééjjnye! Ha már láttam a világon ennyi hegyet egy határon, mackó ne legyek! Néz Vackor körül. Amerre csak elhaladnak, nyílik ajtó, nyílik ablak, s Vackorékra mutogatnak, sokan utánuk szaladnak, már a láttukra kacagnak – szóval a vidám csapatnak mindenki örül. Szól egy kislány: – Nicsak, Vackor! Mindjárt megölelem akkor! Szól egy fiú: – Nicsak, mackó! És méghozzá milyen apró! Szól egy másik: – Szerbusz, boglyos! Szól egy újabb: – Nicsak, a bundája lompos! A sarkon piros a lámpa, a sok járókelő várja, szinét zöldre mikor váltja, s mikor pirosba hajt Vackor, hamar akkor mindenki felé kiáltja: – Hallod, Vackor! Hogyha piros, állj meg akkor! Akkor se mehetsz, ha sárga, csak ha zölden ég a lámpa! Héjj! Hajj! Hóóóóóóóó! A kicsi kocsin kerekezve megköszöni a kicsi medve, s rikogatja magát rekedtre az a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kismackó. – Hóha, hóha, hóha, hó! Nézd csak, Bendeguz barátom, nincs szebb város a világon, s ezt most nemcsak kitalálom, mert a szavam színvaló! Aztán tovább: – Hóha, hó! Nézd csak, Gerzson, jó barátom, van szebb város a világon? Ezt most nemcsak kitalálom, olyan szép… nincs arra szó! Aztán tovább: – Hóha, hó! No, Vackor, te sokat láttál, ugyan sokfelé bóklásztál, de ilyet még nem pipáltál, olyan város, amék Budapesttel páros, semerre nem látható! S úgy örül ezen, úgy a csöpp pisze, hogy végtelen örömében a kicsi kocsin ültében majd túlcsordúl a szive.