Vackor messzi útra indul

Ment, ment, ment az apró, ment a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó, ment, ment, messze, messze, ment vígan a kicsi medve, ment egyenest Budapestre. Ment, ment, erdőn átal, ment, ment, víg vihánccal, mondogatta: – Hóha, hó! aj, be szép lesz látnom ébren egész télen, amikor majd hull a hó! Ment, ment, hegyen átal, ment, ment, dombon átal, ment, ment, völgyön átal, boldogságos vágtatással, ment a piszén pisze, apró Vackor mackó; ment az országúton átal, ahol egy igaz baráttal találkozott ím, magával Bendeguzzal, a szamárral, ott poroszkált kerekes kis kocsijával. Kérdi tőle Bendeguz: – Hát te, Vackor, merre futsz? Mondja neki: – Hóha, hó! Nem aluszom, komám, télen, nem kell horkolásznom tétlen, Pestre leszen érkezésem, gyere, Bendeguzom, vélem, s nézhetjük kettesben szépen, amikor majd hull a hó. Bendeguznak több se kell, nagyot iázva ráfelel: – Dehogy hagylak olyan messze gyalog menni Budapestre, kicsi kocsimmal kerekezve magam húzlak téged el. S megy, megy, megy vele, kocsiba Vackor ül bele, zörög a kocsi kereke, s szalad, nem is kell hajtani, szalad Bendeguz, a csacsi sebesen Budapest fele. De még nem érnek messze, elébük áll az úton, elébük Gerzson, a kecske: – Hát ti!? Ugyan hova? Hová mégy, Vackor barátom? Hová futsz, Bendeguz koma? Mondja Vackor: – Hóha, hó? Nem aluszom, komám, télen, nem kell horkolásznom tétlen, Pestre leszen érkezésem, eljön Bendeguz is vélem, te is eljöhetnél éppen, s nézhetnénk hármasban szépen, amikor majd hull a hó. No, Gerzsonnak több se kell, nagyot mekegve ráfelel: – Dehogy hagylak olyan messze nélkülem menni Budapestre, kicsi kocsid előtt mekegve majd magam vezetlek el. S mennek hárman, víg viháncban. Elöl megy Gerzson, a kecske, kérdi az utat mekegve: – Mee-rre? Meeeeerreee? Merre az út Budapestre? Bendeguz szalad mögötte kicsi kocsijába kötve, Vackor meg a bakon űl, s hőrintget éktelenűl: – Édes komám, Bendeguz, kicsi kocsidon messze húzz! Kedves komám, hóha, hó! Alig várom azt a percet, amikor már hull a hó! S mennek, mennek, hegyen átal, völgyön átal, dimben átal dombon átal, mennek hárman, víg vihánccal, s megérkezik Budapestre, hol télen sose járt medve, meg a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó, két igazi jó baráttal: ím Gerzsonnal, a kecskével s Bendeguzzal, a szamárral.