Vackor nagyot gondol

Volt egyszer, volt valahol, volt hát egy medve: Mackor. Hitvese: Mackorné asszony, kölyke pediglen: Vackor. Vackor, a piszén pisze, kinek nagy volt a hire. Hogy mért volt nagy a híre? Megtudja, aki figyel, de aztán süssön ide! Nos, ugye tudni való, hogy fák sűrűjében, erdő-mélyen, mikorra télen először lehullna a hó, barlangba bújik a medve, s bármi vihar kerekedne: hó, szél, jég, medvének mind kicsiség, mert alszik édesdeden, s elő se jő, míg föl nem süt víg-ékesen a nap egy igazi tavaszi szép reggelen. Tudta ezt az öreg Mackor s hitvese, Mackorné asszony, és éppúgy a kölyök Vackor. De egy zord őszi napon, mikor aludni hívta apja, téli álomra kölykét anyja, viszketni kezdett a talpa nagyon. Barlang előtt megállt, apjának így kunyerált: – Apám! Jó édesapááám! Nem vagyok álmos, nem ááám! Mért kelljen aludnom télen? Horkolnom tavaszig tétlen! Az az egy vágyam, hóha, jó! hadd legyek ébren, ha hull a jó! Hadd menjek el Budapestre! Apááám, a fiát eressze! De apja csak rádörög: – Aló mars, ágyba, kölök! – Hanem továbbra állt, anyjának is mizserált, sírt a piszén pisze, sírt nagy keservibe: – Anyám! Jó édesanyááám! Nem vagyok álmos, nem ááám! Mért kelljen aludnom télen? Horkolnom tavaszig tétlen! Az az egy vágyam, hóha, hó! hadd legyek ébren, ha hull a hó! Hadd menjek el Budapestre! Anyááám, a fiát eressze! Megesik rajta nagyon Mackorné asszony szíve, s szorítja majdnem agyon: – Ó, te csöpp! Piszén pisze! Ó, kölkem! Ó, aranyom! – S kéri az urát, Mackort, eressze el Budapestre, ha már olyan nagy a kedve, eressze útra Vackort. Ugyan mért aludjon télen? Horkoljon tavaszig tétlen? Hadd lássa hát, ha jó, amikor hull a hó; majd csak hazajut épen! Egy szó ott mást követett, dörmögtek épp eleget, s szavuknak csak vége lett, s azt mondta akkor az öreg Mackor: – Ha menne Vackor, jól van, mehet. S mert útra mézet akar, elő egy rocskát hamar! Illatos mézzel teli, elég lesz télre neki. Van aztán csók, ölelés, dörmögés, hüppögetés, mondta az apja: – Vigyázz! – Mondta az anyja: – Meg ne fázz! – S indult a boglyos, lompos, loncsos, elindult, fel Budapestre, héjjha, fel a kicsi medve.