Bevezető szavak

Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy boglyos, lompos, loncsos és bozontos, Vackor nevű kicsi medve, nem is medve, csak egy apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó. Mackó, de milyen! Aki valahol meglátta, s nézett boglyos bozontjára és piszén pisze orrára, szörnyűmód körülcsudálta: „Ez igen!” Van talán gyerek, aki ha könyvem olvassa, vagy ha e meséket hallja, kicsi buksiját fölkapja, és csak így kiált fel: „Ajjha! Én egy Vackor nevű mackót, hírben igen messzehangzót valahonnan ismerek. Ugyan, nem járt óvodába egész csöpp mackó korába?” Biza, odajárt! Kijárta egyszer a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó, ki az óvodát. Egy nagy könyv szólt róla akkor, mikor óvodás volt Vackor. Hanem ez most új mese. Méltó rá Vackor neve, hogy egy új könyv elbeszélje, milyen dolgok estek véle; betűért kiált, amit nemrégen vitt végbe bozontos őpiszesége, s vele együtt a hír érje egész mackónemzetsége sok ija-fiját! Szóm nem tekerem, nem csűröm-csavarom sokat: lássátok hát Vackoromat, ezt a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackót, és elkezdem kereken kalandját, ama csudásat, de előbb a ceruzámat jól kihegyezem.