Bevezető szavak
| piszén pisze kölyökmackó. |
|
| s nézett boglyos bozontjára |
| szörnyűmód körülcsudálta: |
|
| vagy ha e meséket hallja, |
| Én egy Vackor nevű mackót, |
| hírben igen messzehangzót |
| egész csöpp mackó korába?” |
|
| Kijárta egyszer a boglyos, |
| piszén pisze kölyökmackó, |
| Egy nagy könyv szólt róla akkor, |
| mikor óvodás volt Vackor. |
|
| hogy egy új könyv elbeszélje, |
| milyen dolgok estek véle; |
|
| nem csűröm-csavarom sokat: |
| piszén pisze kölyökmackót, |
|
|
Vackor nagyot gondol
| Hitvese: Mackorné asszony, |
|
| míg föl nem süt víg-ékesen |
|
| s hitvese, Mackorné asszony, |
| és éppúgy a kölyök Vackor. |
| viszketni kezdett a talpa nagyon. |
|
| Hadd menjek el Budapestre! |
|
| – Aló mars, ágyba, kölök! – |
|
| Hadd menjek el Budapestre! |
|
| s szorítja majdnem agyon: |
| ha már olyan nagy a kedve, |
|
| elindult, fel Budapestre, |
| héjjha, fel a kicsi medve. |
|
|
Vackor messzi útra indul
| piszén pisze kölyökmackó, |
| ment vígan a kicsi medve, |
| ment egyenest Budapestre. |
|
| aj, be szép lesz látnom ébren |
|
| ment a piszén pisze, apró |
| Bendeguzzal, a szamárral, |
| ott poroszkált kerekes kis kocsijával. |
|
| Nem aluszom, komám, télen, |
| nem kell horkolásznom tétlen, |
| gyere, Bendeguzom, vélem, |
| s nézhetjük kettesben szépen, |
| Bendeguznak több se kell, |
| – Dehogy hagylak olyan messze |
| kicsi kocsimmal kerekezve |
|
| s szalad, nem is kell hajtani, |
| szalad Bendeguz, a csacsi |
|
| elébük Gerzson, a kecske: |
| Hová mégy, Vackor barátom? |
| Hová futsz, Bendeguz koma? |
|
| Nem aluszom, komám, télen, |
| nem kell horkolásznom tétlen, |
| s nézhetnénk hármasban szépen, |
| No, Gerzsonnak több se kell, |
| – Dehogy hagylak olyan messze |
| nélkülem menni Budapestre, |
| kicsi kocsid előtt mekegve |
|
| Elöl megy Gerzson, a kecske, |
|
| mennek hárman, víg vihánccal, |
| hol télen sose járt medve, |
| piszén pisze kölyökmackó, |
| ím Gerzsonnal, a kecskével |
| s Bendeguzzal, a szamárral. |
|
|
Vackor megismerkedik Budapesttel
| hamar közel lett a messze, |
|
| Ült a kicsi kocsiban Vackor, |
| s összecsapta hatvanhatszor |
| két mancsát nagy ámultába, |
|
| Volt ott, hogy se vége-hossza; |
| ha számolni kezdte volna, |
|
| Itt egy villamos csilingel, |
| ott egy troli fordul éppen, |
|
| Buda és Pest közt középen, |
| hidak szelik átal szépen. |
|
| nyüzsög a sok felnőtt, s velük, |
|
| Gellért-, János-, Szabadság-hegy, |
| Széchenyi-, Hármashatár-hegy – |
| ennyi hegyet egy határon, |
|
| már a láttukra kacagnak – |
|
| Mindjárt megölelem akkor! |
|
| – Nicsak, a bundája lompos! |
|
| szinét zöldre mikor váltja, |
| s mikor pirosba hajt Vackor, |
|
| Hogyha piros, állj meg akkor! |
| Akkor se mehetsz, ha sárga, |
| csak ha zölden ég a lámpa! |
|
| megköszöni a kicsi medve, |
| s rikogatja magát rekedtre |
|
| Nézd csak, Bendeguz barátom, |
| nincs szebb város a világon, |
| s ezt most nemcsak kitalálom, |
|
| Nézd csak, Gerzson, jó barátom, |
| van szebb város a világon? |
| Ezt most nemcsak kitalálom, |
| olyan szép… nincs arra szó! |
|
| No, Vackor, te sokat láttál, |
| ugyan sokfelé bóklásztál, |
| de ilyet még nem pipáltál, |
|
|
Vackor szállást keres és talál
| neonfények gyúlnak szerte, |
| két csöpp hunyorgó szemével |
| Budapesttel nincsen páros, |
|
| tündökletes Halászbástya, |
| a csöpp pisze látván látja: |
| Budapesttel nincsen páros, |
|
| s hideg hófelhők szaladtak, |
|
| megszáll majd egy szállodába, |
|
| megy tizenhét szállodába, |
|
| Hallja mekegészni Gerzsont: |
| – Nem megyünk a szállodákkal |
|
| hol talál éjjelre szállást, |
|
| Van egy csöpp lányunokája, |
|
| ott van csöpp lányunokája, |
| s nem ment Vackorunk hiába, |
|
|
Vackor és a hó
| Jolán néni csak azt mondta: |
| – Ülj le nálunk, te pisze. – |
| kézen, azaz mancson fogta: |
|
| És még azt is hozzátette, |
| Vackorunknak kedveskedve: |
| – Egy kis tejet nem iszó?
|
|
| vele ment Gerzson komája; |
| nem kívántak jobb helyet. |
|
| Jókor kapott szállást éppen |
|
| kihasadtak sorra, szépen, |
|
| hó fehérlik Halászbástyán, |
| és még mindenféle hegyen, |
|
| Néz ki ablakán, s nosza – |
|
| Alig vártam ezt a percet, |
|
| Nem sok medve láthat ilyet, |
|
| áll az ablak előtt szépen, |
| gyönyörködik az a boglyos, |
|
|
Vackor hómackót csinál
| piszén pisze kicsi Vackor, |
| s olyan szépet érez akkor, |
|
| s hát az ablak csupa jégvirág! |
|
| a csöpp Zsuzsi guggolászva |
|
| futna ki, hol két barátja |
| Zsuzsi munkáját csudálja, |
| s kezd épp rikogató táncba |
| Gerzson s Bendeguz komája: |
|
| mert szól Jolán néni szépen: |
| könnyen megnáthásodik ám, |
|
| Aztán a nagy piros sállal |
| a csöpp svájcisapkát vágja, |
|
| Egy nagy hómackót csinálni, |
| nem is megyen, hanem szalad, |
| nem is szalad, hanem lohol, |
|
| hogy a frissen hullott hóból, |
| egy nagy hómackót csinál. |
|
| aztán hógolyót gyúr s hoppsza, |
|
| s nem bánja, hogy a bozontja, |
| olyan nagyot, nem is aprót, |
|
| Csak úgy villog ki a hóból, |
|
| jobbról Gerzson, száját tátja, |
| a csöpp Zsuzsi is csudálja, |
| kinek nagy volt bámulása, |
| s csak ezt mondta egyre-másra: |
|
|
A Télapó Vackornál
| Mi csudát hozhat egy boglyos, |
| piszén pisze kismackónak, |
|
| Senki nem tudhatja jobban, |
| hány kívánság összekoccan, |
|
| vágynak még sok minden másra, |
| sokan pedig azt se tudják, |
|
| könyv nélkül, betéve tudja, |
|
| Tudja, hogy mi kéne ennek, |
| s hogy mi annak a gyereknek, |
| csak azt nem: mit kér egy boglyos, |
|
| hol Vackor ült egy kis széken, |
| fülig torkoskodva mézben, |
| mondván, ott volt dolga éppen, |
| s látni vágyta Vackort télen, |
| be is ment tehát feltétlen, |
|
| amire – őszintén szólok – |
| meg is mondom – ez a korcsolya! |
| Ha egy pár korcsolyát kapnék, |
| és azzal korcsolyázhatnék, |
| én lennék minden mackóknak, |
|
| – senki nem vette ott észre –, |
|
| szavát szépen megtartotta: |
| ott a fenyő, szép magos fa, |
|
| Csillogott a korcsolyája, |
| azon helyben felpróbálta, |
| olyan nagy volt boldogsága, |
| s közben fennen kiabálta: |
|
| Merre van itt egy jégpálya? |
|
|
Vackor a városligeti Műjégen
| Hogyha már van korcsolyája, |
| éjjel-nappal korcsolyázna |
|
| hol van jó korcsolyapálya, |
|
| nincs jobb pálya a Műjégnél! |
|
| Így szól a fekete macska, |
| – A Műjégre menj, barátom, |
|
| Kezd egy sarkon az az apró |
|
| sír az utcasarkon Vackor, |
| de harsány hangot hall akkor: |
|
| Ne lökdössük, ne tapossuk, |
| és ne vágjuk egymást orrba! |
| és egymást nem vágják orrba. |
|
| – éppúgy nagy, valamint apró – |
|
| – Jaj, a lábom hova visz?! |
| – kérdi az az egyszem apró |
| korcsolyázó kölyökmackó. – |
| Mert fut vele körbe, gyorsan |
|
| Jégen még semmilyen mackó |
| – ahogyan járt az az apró, |
|
| s bánja is, hogy zene szól, |
| ilyen ságát, olyan ségét, |
| s hazament hamar az apró, |
| piszén pisze kölyökmackó. |
|
|
Vackor beteg
| mondhatom, igencsak szépen |
| korcsolyázott az a boglyos, |
|
| csöpp svájcisapkája nélkül, |
| s minden percben trüsszög végűl, |
|
| csapzott a láztól bozontja, |
|
| jobb, mint bármilyen konyak! |
|
| – Engemet hínak szamárnak, |
|
| – Nem szokott ez sapkát, sálat, |
| s hiába mondtam: vigyázat! |
| Most aztán tessék: beteg! |
|
| ül Vackor egy kicsi széken, |
| és az a boglyos bozontja, |
| és még sorolhatnánk sorra, |
|
| Jolán néni így szól akkor: |
| – Feküdj hamar ágyba, Vackor, |
|
| csak ne kelljen ágyat nyomnom |
|
| Bendeguz azt mondja akkor: |
| – Jó barátod vagyok, Vackor, |
| mert különben megpattintom |
|
| – Mire volna ugrándoznom, |
| amíg az ágyat kell nyomnom |
|
| Gerzson azt kérdezi akkor: |
| – Megnevettesselek, Vackor? |
| Azzal rágyújt nagy mekegve |
|
| tetszik a mackók fülének, |
|
| Zsuzsika azt mondja akkor: |
| – Olvassak egy verset, Vackor? |
|
| S ott a nyitott könyv előtte, |
| könyvben ott Petőfi, Goethe. |
| s éjjel-nappal elhallgatnám, |
|
| tea, tanács, vers és nóta, |
| nem derül föl ez a boglyos, |
|
| – Engem pedig meg kell hallgass, |
| s tudom, nem bánod meg, Vackor. |
| Van egy szép mesém – ime! |
| Figyelj, te piszén pisze! |
|
Mörrenmorcogi Micó meséje
| megszomjazott, de nagyon! |
|
| sőt, hamar abba kell hagyja |
|
| s cibálnák őt hét darabra, |
| hát nem megy a játék babra, |
| hanem vérre, macskavérre! |
| Puli mondja: herr! herr! herr! |
| Farkaskutya: hörr! hörr! hörr! |
| A komondor: morr! morr! morr! |
| Kuvasz, pincsi, foxi, vizsla |
| Szépen összegyűltünk heten, |
| macskának itt nincs kegyelem! |
|
| de még azt megengedjétek, |
| – Herr! Hörr! Morr! Morr! |
|
| Így ugatnak össze-vissza; |
| s kutyák között széjjelcsap; |
| vagdalkozik jobbra-balra. |
| Puli azt se mondja: nyekk, |
| farkaskutya azt se: nyikk, |
| a komondor azt se: nyakk, |
| kuvasz azt se mondja: mukk, |
| foxi azt se mondja: makk, |
| vizsla azt se mondja: nyiff, |
| pincsikutya azt se: nyaff, |
| szörnyű nagy sivalkodással, |
| s néz utánuk víg vihánccal |
|
|
| s nem érzi baját a boglyos, |
|
|
Vackor a budai hegyekben
| hálás szívvel szól a boglyos, |
|
| így már rózsásabb az élet: |
| már nem is fáj úgy a torkom, |
| s nem zsibog-viszked folyton |
| nem csapzott láztól bozontom – |
|
| Iszik még egy korty teát, |
| s boglyos bozontját megrázva, |
| dunyháját a földre hányja, |
| s ugrik ki az ágyból akkor |
| és brummogván brummog Vackor: |
|
| Az ágy – őszintén beszélek – |
| Nem feküdni jöttem Pestre, |
|
| ha már ki nem ugrott volna, |
| s szólna, ha már nem szólt volna: |
| (mégha csak ilyen aprónak) |
|
| s mert az utca hegynek szalad, |
| utcán Vackor, vesd el magad, |
| talán meg sem áll az égig. |
|
| hirtelen meg kell hogy álljon |
|
| éppúgy, mint odalenn Pesten – |
| hó nem tündökölhet szebben, |
|
| s azt gondolja: Budapestre |
| jó, hogy feljött, kicsi medve, |
| nem horkolász otthon tétlen, |
| mert ha mostan horkolászna, |
| ilyen gyönyörűt nem látna |
|
| De kár, hogy nem látja néha |
|
| hogy a nap megáll az égen, |
|
|
Vackor és a három zsák meleg
| Hogy az mi mindent csinált! |
| Sok dolgát már elmeséltem, |
| azt itt újra nem ismétlem, |
| de azt elmondom feltétlen, |
| hogy szégyenbe semmiképpen |
|
| Úgy még mackó nem élvezte |
| (Persze hogy nem élvezhette, |
| ha alszik télen a medve!) |
|
| új s új hómackó-csinálás, |
| utcán a jégen csúszkálás, |
| hóban tréfás fejenállás – |
|
| nappali s esteli fényben, |
| volt séta, több mint elég. |
|
| s más ilyen gyerekességre |
| méz csak egyetlen nyalásra |
|
| Ne sajnáld, Vackor, a mézet, |
|
| – Hát tej? – kérdezi Micó. |
| – Hát én talán lemaradnék? |
|
| Most már Vackor mit egyen? |
| Hogy korgó hasát ne hallják, |
| s mert az utca hegynek szalad, |
| talán meg sem áll az égig. |
|
| mert a három ember szembe |
|
| mi van ebben az izékben? – |
| mit cipelhetnek a zsákban? |
|
| – Sándort, Józsefet, Benedeket, |
| kik zsákban hozzák a meleget, |
| zsákban hozzák a meleget! |
|
| S hó, jég eltűnik azonnal, |
|
| brummogatva, bukfencezve: |
| Vége már a télnek, Vackor, |
| s ha nincs tél, tavasz van akkor, |
|
|
Vackor újra otthon
| s táncol veszettül egy széken |
|
| hangotok a csöpp mackóhoz |
|
| nem néz az a pisze hátra, |
|
| ím Gerzsonnal, a kecskével |
| s Bendeguzzal, a szamárral, |
| egész Budapestnek háttal, |
| megy a kis kocsin a boglyos, |
| piszén pisze kölyökmackó. |
|
| csudás szőnyegek a rétek, |
| ezer rügy minden kis ágon. |
|
| ím Gerzsonnal, a kecskével |
| s Bendeguzzal, a szamárral |
|
| ott áll Vackor édesanyja, |
| s ott Mackor, az édesapja, |
|
| Azt mondja Mackorné asszony: |
| – Csakhogy látom bocsomat! |
|
| Azt mondja az öreg Mackor: |
| – Aztán majd mesélj sokat! |
|
| s volt ott mese, messzehangzó: |
| mindent elbeszélt a boglyos, |
| piszén pisze kölyökmackó. |
|
|
Befejező szavak
| volt hát valahol egy boglyos, |
| piszén pisze kölyökmackó. |
|
| s nézett boglyos bozontjára |
| szörnyűmód körülcsudálta: |
|
| könyvben ott Vackor neve, |
| mondja könyvem sok meséje, |
| milyen dolgok estek véle, |
| milyen mókákat vitt végbe |
|
| nem csűröm-csavarom sokat. |
| vagy ha nem láttátok volna, |
| szeressétek hát a boglyos, |
| piszén pisze kölyökmackót, |
| (mert mondtam mesét nehányat, |
| s köztük eleget vidámat), |
|
|
|