Vackor lovagi szolgálata Zachár Zsófi védelmében

Aj, iskola, iskola! Aj, Kökörcsin utca tája! Aj, iskolák iskolája! Az a piszén pisze boglyos, lompos, loncsos és bozontos Vackor nevezetű mackó de szívesen jár oda! Mert szomjazik a tudásra, és az a csudás iskola szószerint A TUDÁS VÁRA. Most épp szünetre csöngettek: kitódul a sok gyerek! Nagy kedvüktől a folyosó zsizseg, bizseg, bizsereg. A falakat majd szétvetik, örömtáncot jár mindegyik. Nagy Balázs Kormos Lucával óriás kiflit eszik, ropogós csücskét harapják, friss puha belét nyelik, Zelnik Bálint énekelget egy csöpp dalt a lépcső mellett, Parancs Panni bukfencet hány, és közben se hall, se lát, Maros Donka porba rajzol egy pici pulikutyát, Csukás Pista kártyát kever, mert nagy kártyabajnok ő, elefántot akar nyerni, csakhogy soha nem nyer ő, Keszthelyi Dani csak nézi a jó Domokos Matyit, Hidegkuti Márti suttog Eszter néni két fülébe nagy titokban valamit. Vackor az udvaron sétál. Zachár Zsófit keresi, Zsófi az eperfa alatt egy icipici bölcsőben a játék Piros Mackóját dúdolgatva rengeti. (Van neki két babája is: Marci az egyik neve, Bori a másik neve, de babát ide nem hozhat, mert a Zsófi babáinak nincsen a padban helye.) Hát, szóval, Zsófikánk játszik, ama mackó-ringatásból orrocskája alig látszik. Látja őt messziről Vackor, és nagy büszkén néz körül: „Ajj ez a Zsófi barátném milyen csodamód örül!” Akkor kit lát Zsófi mellett? Egy nagyfiú lép oda: Eőrsi Pisti nevezetű, aki veszett hírezetű, egy igazi HARMADIK CÉS! Akitől retteg az osztály, Sőt! az egész iskola. Folyton acsarog-veszekszik, beleköt mindenkibe, nem jó neki soha senki, egyet szeret: verekedni, attól veszett a híre! Most is Zsófi mellé setteng, a csöpp bölcsőre tapos, és ilyenkor sehol nincsen, nem látható a napos! Zsófi sírva fakad persze, és mackóját védené, hanem az a komisz Eőrsi két kézzel kapkod felé. Ezt már nem tűrheti Vackor, nem az a piszén pisze: három messzehangzót brummant ama kutya Eőrsire. „Hóha, hóha, hóha, hó! Hát ez meg mire való? Te itt lányokkal veszekszel? Brumma, brumma, brumma, hejj! Majd ítélőbírád leszek, de tisztességgel felelj!” Azzal Zsófit félretolja, Eőrsit megkapja fülön: bal fülén csavarint egyet, jobb fülére csopint egyet, és Eőrsi Pisti két füle megcsördül külön-külön. Vackor nem sajnálja mancsát van is veszett dördülés: Eőrsi Pistit kupán sózza, hátat veri két motolla, s ez a verés nem kevés! Nyeli a nagy hős a könnyét, hogy ne lássák sírni őt, s csodálkozva nézi Vackort, ezt a pisze vakmerőt. Szippogatva ennyit mond csak: „Üstökömre… mondhatom… fáj két fülem… sajog hátam… erre éppen rászolgáltam… megérdemeltem nagyon! Ezután rendesebb leszek, ahogyan tőlem telik, s főleg: iszkolásra fogom, mikor Vackor érkezik.” Azzal besompolyog félre gyorsan a HARMADIK CÉBE, s leül az utolsó padban, leül Eőrsi a helyére. Zsófi átöleli Vackort, s azt mondja nagy boldogan: „Lovagi szolgálatodat köszönöm, csöpp boglyosom. Én eddig is szerettelek, de most meg kell vallani: fontosabb vagy nekem, Vackor, mint ez a francia játék, a híres Piros Maci!” Aj, haj, Iskola! Ez a Vackor nevű boglyos, lompos, loncsos, és bozontos ELSŐ BÉS csöpp kölyökmackó de szívesen jár oda!