Marci bácsi arra tanítja Vackort, hogy az életet komolyan vegye

Ajj, hajj, hajjajjaj! Az iskolakerülésből gyűlik a csöpp piszén pisze ama boglyos bozontjára tizenhét kaskányi baj. Eszter néni csak nézett rá, s könny fátyolozta szemét, otthon pedig Mackor papa csapott éktelen zenét, Mackor mama ült a széken, megállt a kötés kezében, ezért iskolakerülőnk kibömbölte szégyenét: – Többé ilyet nem teszek, rendes ELSŐ BÉS leszek! Mert hová jutna a világ, ha eztán a kölyökmackók, amolyan ELSŐ BÉS aprók tekeregni kezdenek? Szól Mackor mama: – No, jól van! Tartsd meg a szavad valóban! Rendes gyerek leszel akkor. De most aludj egy kicsinykét, mert vendégségbe mész innét, horkolássz egy kicsit, kölykem, nehogy álmosan menj, Vackor. Ajj, hajj, hajjajjaj! Egy csapásra eloldalgott Vackor fejétől a baj! Mert Maros Donkához mehet, nála finom mézet ehet, meg minden másféle jókat: szilvával bélelt diókat, tengeri herkentyűt, málét, medvecukrot, csokoládét, míg a gyomrát el nem rontja. – Mivelhogy születésnapját ma üli meg Maros Donka. Ebéd után horkolászik, azaz aluszik egy picit, s már az ágyáról lemászik. Áll a hideg csap alá: egy kicsit arcára locskol, egy kicsit mancsával pocskol, s útnak indul Donkáékhoz, ihajlá, héj, csuhajlá! Huszadik utca 1 alatt Donka ül a teraszon, piros masni a hajában, színtisztára: amazon. Körülötte barátnői, mind vihogva könyököl, Vackor felé integetve hadonász sok kis ököl. Perecet rág Nagy Katalin, de nem közönségeset, mert Rózsi néni sütötte, s milyet sütött? Mézeset! Tengeri herkentyűs tállal Péter Márta álldogál, s ni! egy ELSŐ BÉS előtte, két kézzel markol belőle, mivel Kormos Luca felé billen kezéből a tál. Az a nagylány Rózsa Jutka, olyan édes, mint a bukta, s mogyorós buktát eszik. – És a piszén pisze láttán viháncba kezd mindegyik. Nevetgél Vackor szemébe Gáspár Zsuzsa s Donát Anna, mintha két csöpp iker volna, kezükben egy szép szál manna. Ott van még az ELSŐ BÉBŐL a jó Domokos Matyi. Ennyi kedves arcot látva fülig ér Vackorunk szája, olyan kedve kerekedik, hogy azt a fene jókedvet nem lehet kimondani. Nagyot rikkant: – Hóha, hó! Mézet enni vóna jó! De akkor egy fa alá néz, s hát! ki ül a fa alatt? Donka-papa: Marci bácsi, s vele szemben: Jakab bácsi, kártya csattog a kezükben, csiti-csitt-csett, csucsi-csatt! Köszön hangosan a pisze. Marci bácsi int neki: – Jó hogy látlak, csöpp híresem! Gyere, válts egypár szót velem, mert én valamit akarok tetőled megkérdeni! Mit kell halljak? Csavarogtál? A mai tanulás elől eliszkoltál? Biza, most is iszkolt volna: „Isten veled, tiszta méz!” De a komoly Marci bácsi, s vele szemben Jakab bácsi téveteg szemébe néz. Így duruzsol Marci bácsi: – A te dolgod: tanulás! Ha nem tanulsz, buta maradsz, aztán csak magadba láss. Mert a tanulás is munka, azonmód mint az enyém! Ne halljam, hogy lustálkodik ilyen szép derék legény. Én, öcsém, reggeltől estig almát s körtét árulok, s milyen mennyei csudásat, szebbet senki nem kívánhat, és hogy milyen olcsón adom, ezen mindig ámulok! Gyere csak a Bosnyák térre, éjszaka is ott leszek, mert mindenkit munkájáért becsülnek az emberek! Hát tanulj, mert ez a munkád, és jó lenne, ha nem unnád! S most már jöhet az uzsonna, sok csudálatos falat, ül Vackor a többiekkel egy kék napernyő alatt. Esznek s játszadoznak estig, és elfáradnak nagyon, és még soha nem volt Vackor ilyen születésnapon. És fáradtan akkor hazabóklált Vackor.