Egy piszén pisze kölyökmackó vigasságos napjairól
| piszén pisze kölyökmackó. |
|
| Igen kedves medvebocs volt, |
| egy szép napon fülön csípték, |
|
| az volt még csak kacsalábon |
|
| és közöttük az a boglyos, |
| piszén pisze kölyökmackó. |
|
| Ahány csudás játék volt ott, |
| nem is volna annyi ujjam! |
|
| barlangokban bújócskázott, |
| próbált Vackor, ama boglyos, |
| és anyja, Mackorné asszony, |
| hogy a híres piszén piszét |
| használt az a fényességes, |
|
| Mert a mézet nem szerette: |
| Mert nem tudott jól játszani, |
| szólt neki Domokos Matyi, |
| szólván szólt a jó Domokos: |
| – Édes kis Vackor, gyere! |
| mert nagyon játékos vagyok én, |
|
| meg kellett tanuljon enni, |
| olyan gyorsan nem haladt. |
|
| Mert mászhatnékja volt mindig, |
|
| volt a legboldogabb Vackor. |
|
| Mert addig még azt se tudta, |
| egy csöpp nyári vigalomra, |
| ő meg csak azt kiáltozta: |
|
| víg élet folyt szakadatlan. |
|
| nem kaptak tovább helyet, |
| hát egy szép napon elhagyták |
|
| oda ám az a csöpp boglyos, |
| piszén pisze kölyökmackó. |
|
|
Első nap az első bében
| szeme előtt nagy fehér tábla: |
| – Eredj, fiam, az iskolába! |
|
| piszén pisze kölyökmackó. |
|
| – Nohát – mondja. – Ilyen csudát! |
| Indulás, Vackor, nosza! – |
|
| piszén pisze kölyökmackó. |
|
| Sűrű a kedv az iskolapadban, |
| s amikor belép piszén piszénk, |
| viháncos harsány nevetés csattan: |
| Most egy kis csend legyen! |
| Nagy kár, hogy ilyen boglyos, |
| hogy loncsos és bozontos, |
| mint azt, hogy „brumma! brumma!” |
| Veletek együtt megtanulja, |
|
| mivelhogy őt a csöpp bocs |
|
| Az osztálykönyvet kinyitja, |
|
| Egyszer csak Vackort kérdezi: |
| Vackor zavartan dünnyögi: |
| – Mi a foglalkozása, mondd! |
| – Milyen medveség, kis piszém? |
| – Vackor! Az nem foglalkozás! |
| – De hiszen medve a papám, |
|
| Akkor Eszter néni föláll, |
|
| – Ne sírj, kis boglyosom! |
| ha nevetnek, ne nézz oda, |
|
| Zachár Zsófi is mosolyog, |
|
| Végül megenyhül csöpp szíve, |
| másik bocskort varrni megy, |
|
| tetszett neki az az ének, |
| s örült, hogy a kismedvének |
|
|
Vackor elbeszéli a szüleinek, hogy milyen az az első bé!
| De sok csudás titkot őriz |
|
| ment oldalán Parancs Panni, |
| Kapujuk nyitván köszönt nekik: |
| nevetett Vackor teli szájjal. |
|
| Vége az első napnak, Vackor? |
|
| Mamája: Mackorné asszony is |
| kinn állt a konyha előtt, |
| – Jó, hogy jössz, csibém! |
|
| dugott egy nagy serpenyőt. |
| Ahogy Mackorné azt sütötte, |
| az még a palacsinta-minta: |
| kilencben cukros mandula, |
|
| Rikkantott a piszén pisze: |
| – Bendőmbe mind, palacsinták! |
|
| Tanító nénim Eszter néni, |
| hogy mindent megtanulok tőle, |
| s amit tudni kell, igazán |
| ha nem soroltam volna még: |
| A tizenegyedik én vagyok, |
| az egyetlen mackó vagyok. |
|
| Vackor komolyan válaszol: |
| – Azért, mert én mackó vagyok |
|
| Ma még csak ismerkedtünk, |
|
| hogy majdnem nyaka szakad. |
|
| piszén pisze kölyökmackó! |
|
|
Vackor Csirió mókuskáról mesél a gyerekeknek
| már tizenhét percet késik, |
| tán az autóbusza elakadt, |
| vagy csak a mezőre szaladt |
| s most futkos le-föl a zöldben. |
| Eszter néni súgja csöndben: |
| – Ó, csak végre jönne már! |
|
| Mert tornaórát nem tarthat, |
| – Tudnál-e mesét mondani? |
| Nagyon szeretnénk hallani! |
| Mesélnél-e, kicsi Vackor? |
| Zendíts rá, te csöpp pisze! |
|
| Felel csöndesen a boglyos, |
| Amit könyv nélkül is fújok… |
|
| és mond egy csudás csöpp mesét, |
| mond a hírességes boglyos, |
|
ELSŐ BÉS csöpp kölyökmackó. |
| Előbb még köhintget hármat, |
|
| s gondolta: virágot szed neki, |
| s látja, hogy körben a réten |
|
| követi őt a tücskös rétre. |
| csak farka bojtja látszik, |
|
| s csöpp hangján énekelget. |
|
| hogy zsákmányát egy szuszra |
|
| – Menekülj gyorsan, Csirió! |
|
| mert nem jut neki semmi jó. |
| – Megállj, te Csirió mókus! |
| Csak egyszer onnét legyere! |
|
| – Micsoda? Miket beszélsz? |
| Az édes Csiriót fenyegeted? |
| Kapsz most három nagy pofont, |
|
| Ravaszdi nyüszít-nyivákol, |
| nem bújhat a szorításból. |
|
|
Zachár Zsófi megsúgja Vackornak, hogy van egy piros mackója
| s körülnézett az osztályban, |
| körül teli szívvel akkor: |
|
| Nem kívánt elcsalinkázni, |
| barlangokban bújócskázni, |
|
| Egy nagy titkomat rád bízom, |
| Hogyha te még kicsiny vagy, |
|
| bizony nem, az a boglyos, |
| Csak Zachár Zsófit figyeli, |
| az meg tovább suttog neki: |
|
| és képzeld, írás van a talpán, |
|
| És Zachár Zsófi a piszének |
| – Csakhogy nem magyarul van |
|
| Horkant Vackor egy csudajót, |
| Akkor egy kicsit abbahagyják, |
| brummant a piszén pisze – |
| fülemnek ez a MADE IN FRANCE
|
|
| s a két suttogót-buttogót |
| szigorú szemmel végigméri. |
|
| – No, mondjad csak, te apró! |
| az egész osztály hozzájuk mehetne, |
|
| Vackor lesunyja a szemét, |
|
| már nem is gondolt másra, |
|
|
Vackor a táblánál, de csak tolmáccsal akar felelni
| Most például mi kezdődik? |
| Eszter néni hármat tapsol: |
| Most senki ne mocorogjon, |
|
| Mert tudják, hogy Eszter néni |
|
| – Ugye, van egy rollered? |
|
| – Neked is van, Nagy Balázs? |
|
| az még csak a szárnyalás! |
|
| – Jól van – mondja Eszter néni. – |
| Mártinak van egy rollere, |
| Balázsnak is van egy rollere, |
|
| És Maros Donka már mondja: |
| – Két roller ez, Eszter néni! |
|
| Ezt bizony mindenki érti, |
|
| Előbb a csöpp Vackort nézi, |
| aztán szelíden ezt mondja: |
| Gyere csak, te sutyorgásban |
|
| – Van-e, Vackor, fogkeféd? |
|
| – Piszém! ez aztán beszéd. |
|
| mondja hirtelen a boglyos, |
|
ELSŐ BÉS Vackor harmadszor. |
|
| s mondd meg: hány fogkefétek van! |
| Mondd csak, és fordulj felém. |
|
| Áll a tábla előtt Vackor, |
| Boglyos bozontját vakarja, |
| csöndben mozgatja a száját, |
|
| – Nem tudod, csöpp boglyosom? |
| Gondolkozz egy kicsit, kérlek, |
| azt mi nem vesszük zokon. |
|
| a csöpp boglyos szótlan áll. |
| Már majdnem elpityeredik, |
| hogy tolmácsra van szükségem, |
| Eszter néni! Engedje meg, |
| Álljon a táblánál mellém, |
| Megsúgok majd neki mindent, |
| Szeretném, hogy nagy bajomban |
|
| Olyan nagy nevetés csattan, |
|
| piszén pisze kölyökmackó, |
| Torkát sírás nem kaparja, |
|
| s itt az eredmény a számon: |
|
|
Vackor véletlen találkozása Vas Pistával és Kováts Vicuval
| Olyan, mint egy fényességes, |
| mellé nagy karéj kenyeret, |
|
| Az a piszén pisze boglyos |
| mert most egész hétje szabad, |
|
| vén platánfák állnak körben: |
| csúszdára vaslétra vezet, |
| arra pedig mászhat Vackor, |
|
| Hát a piszén pisze, boglyos, |
| Érdemes egy csöpp mackónak |
|
| Ott játszik Keszthelyi Dani |
| Zelnik Bálint ül a csúszdán, |
| Csukás Pista fején sapka, |
| Maros Donka tejet szürcsöl, |
| kiflit rágcsál Nagy Balázs, |
| Parancs Panni garázst épít, |
| hogy a Kökörcsin utcából, |
| két kisgyerek fut feléje, |
| Egyszer csak mellette állnak, |
| s mivel rég nem látták egymást, |
| szeretnének most Vackorral |
|
| Emlékszel ránk, boglyosunk? |
|
| Vas Pista komolyan bólint, |
| mintha titkos féreg rágná: |
| zsizsik vagy valami moly. |
|
| Kováts Vicu hencegni kezd: |
| Még egy év, kettő vagy három, |
| s nem lesz hegedűben párom, |
|
| Vackort nevetés csiklándja: |
| És hogyan tudsz hegedűlni, |
| hogyha nem bírsz békén ülni, |
| és még, Vicu, nem ismered |
|
| S tartja kötelét Zsófival: |
| Nagyot nyekken a homokban, |
| mégis fölpattan dühödten, |
|
| – A szoknyám az oka, kérlek, |
| még az a szerencse, Vackor, |
| hogy közben el nem szakadt. |
|
|
Maros Donka elpanaszolja Vackornak, hogy az ő neve tulajdonképpen Szilvia
| kicsit játszadozni Vackor. |
|
| Csöpp lépteit szaporázva, |
| egyszer se tekintve hátra, |
|
| ott zsizseg már Maros Donka. |
| Ül egy zöldre festett padon, |
| két mancsát összecsördítve: |
|
| Csak egy picit biccent Donka, |
| – Ezt a papám találta ki, |
| mindig azt szokta mondani: |
| „Jót tesz az ember bőrének!” |
|
| Egy szép bácsi ül mellette, |
| Kérdi Vackor súgva Donkát: |
| – Pajtásom, ki ez a bácsi? |
|
| – Ez, kérlek, Jakab bácsi! |
| Ott lakik mivelünk szemben, |
| mert úgy szeret Jakab bácsi, |
|
| Szól a piszén pisze boglyos: |
| – Derék dolog, mondhatom. |
|
| – Képzeld csak, Vackor barátom? |
| Egy titkom fülednek szánom: |
| engem nem Donkának hívnak: |
| Láttál már ilyen szülőket? |
|
| Csak az én nyakamba sóztak |
| s csupa rendes név van hátra. |
| Csak az én nevem nem lehet |
|
| Hogy micsoda nevek vannak! |
| Több a soknál, csakugyan. |
| Tudod te, mi e szó: Vackor? |
| Ha nem, megsúghatom akkor: |
|
| Mért nem lehetek én Pista? |
| Nem kaphat normális nevet |
| Kászon, Kurszán, Kapolcs, |
| ez a Vackor épphogy rám fér, |
|
| – Nohát, ilyen furcsaságot! |
|
| Jakab bácsi áll melléjük: |
| Én egy nyikkanást se szólok, |
| Nem a név teszi az embert, |
| Több lehet egy utcaseprő, |
| Királynál több mindenképpen, |
| minden embernek a sorsát, |
|
| A két panaszos elhallgat, |
| Szalad kisvödrével Donka, |
| lobog Vackorunk bozontja, |
| vidám lett a piszén pisze, |
|
| Vígan játszadoznak estig, |
|
|
Vackor iskolát kerül, de rettenetesen megbánja
| s azt dunnyogja félálmában: |
| – Reggelzik már a lyukon! |
|
| felé vezet most az útja – |
|
| Mivel boglyos bozontjában |
| azt, hogy ma iskolát kerül, |
| ugyan nem fél, nem is reszket, |
|
| később meg Cseresznye utca, |
|
| futkos hosszába-keresztbe, |
| s jut Vackor otthontól messze. |
| Szalad köztük a csöpp boglyos, |
|
| Végül azt se tudja, merre |
| Szalad gyorsan a lépcsőkön |
| Rosszkor dugtam bele lábam, |
| Ott a széles Duna partján |
| meg egy alma: szép piros – |
| csöpp szívecskéje de fáj! |
|
| s mind Eszter nénire néz – |
| figyelnek, nem nevetgélnek: |
| piszén pisze kölyökmackó. |
|
| piszén pisze kölyökmackó. |
|
| – Csak nem Vackort látom itt? |
| Mért sírdogálsz, édes fiam? |
| Szólj már hozzám valamit! |
|
| – Aj, ne kérdje, rendőrbácsi, |
| hogy mért kell ilyet csinálni! |
| és most itt tilosban ülök. |
|
| – Gyere velem, Vackor fiam, |
| majd mindent jóváteszünk! |
|
| Azzal kezét nyújtja neki, |
|
|
Marci bácsi arra tanítja Vackort, hogy az életet komolyan vegye
| gyűlik a csöpp piszén pisze |
|
| Eszter néni csak nézett rá, |
| s könny fátyolozta szemét, |
| Mackor mama ült a széken, |
|
| – Többé ilyet nem teszek, |
|
| Tartsd meg a szavad valóban! |
| Rendes gyerek leszel akkor. |
| De most aludj egy kicsinykét, |
| mert vendégségbe mész innét, |
| horkolássz egy kicsit, kölykem, |
| nehogy álmosan menj, Vackor. |
|
| Mert Maros Donkához mehet, |
| meg minden másféle jókat: |
| míg a gyomrát el nem rontja. – |
|
| s már az ágyáról lemászik. |
|
| egy kicsit arcára locskol, |
| egy kicsit mancsával pocskol, |
| s útnak indul Donkáékhoz, |
|
| Perecet rág Nagy Katalin, |
|
| Tengeri herkentyűs tállal |
| s ni! egy ELSŐ BÉS előtte, |
| két kézzel markol belőle, |
|
| Az a nagylány Rózsa Jutka, |
| olyan édes, mint a bukta, |
| s mogyorós buktát eszik. – |
|
| Gáspár Zsuzsa s Donát Anna, |
| mintha két csöpp iker volna, |
| kezükben egy szép szál manna. |
|
| Ott van még az ELSŐ BÉBŐL
|
| fülig ér Vackorunk szája, |
|
| s vele szemben: Jakab bácsi, |
| kártya csattog a kezükben, |
|
| – Jó hogy látlak, csöpp híresem! |
| Gyere, válts egypár szót velem, |
|
| „Isten veled, tiszta méz!” |
| s vele szemben Jakab bácsi |
|
| Így duruzsol Marci bácsi: |
| Ha nem tanulsz, buta maradsz, |
| Ne halljam, hogy lustálkodik |
| Én, öcsém, reggeltől estig |
| s milyen mennyei csudásat, |
| szebbet senki nem kívánhat, |
| és hogy milyen olcsón adom, |
| Gyere csak a Bosnyák térre, |
| mert mindenkit munkájáért |
| Hát tanulj, mert ez a munkád, |
| és jó lenne, ha nem unnád! |
|
| S most már jöhet az uzsonna, |
| Esznek s játszadoznak estig, |
| és még soha nem volt Vackor |
|
|
Vackor lovagi szolgálata Zachár Zsófi védelmében
| Az a piszén pisze boglyos, |
| Mert szomjazik a tudásra, |
|
| Most épp szünetre csöngettek: |
| A falakat majd szétvetik, |
| örömtáncot jár mindegyik. |
|
| Nagy Balázs Kormos Lucával |
| ropogós csücskét harapják, |
| egy csöpp dalt a lépcső mellett, |
| Parancs Panni bukfencet hány, |
| és közben se hall, se lát, |
| Csukás Pista kártyát kever, |
| mert nagy kártyabajnok ő, |
| csakhogy soha nem nyer ő, |
| Keszthelyi Dani csak nézi |
|
| Látja őt messziről Vackor, |
| és nagy büszkén néz körül: |
|
| Akkor kit lát Zsófi mellett? |
| Akitől retteg az osztály, |
| Folyton acsarog-veszekszik, |
|
| Most is Zsófi mellé setteng, |
| és ilyenkor sehol nincsen, |
| Zsófi sírva fakad persze, |
|
| Ezt már nem tűrheti Vackor, |
| három messzehangzót brummant |
|
| Te itt lányokkal veszekszel? |
| de tisztességgel felelj!” |
|
| bal fülén csavarint egyet, |
| jobb fülére csopint egyet, |
|
| Vackor nem sajnálja mancsát |
| Eőrsi Pistit kupán sózza, |
|
| Nyeli a nagy hős a könnyét, |
| s csodálkozva nézi Vackort, |
| Szippogatva ennyit mond csak: |
| fáj két fülem… sajog hátam… |
| s főleg: iszkolásra fogom, |
|
| s azt mondja nagy boldogan: |
| köszönöm, csöpp boglyosom. |
| de most meg kell vallani: |
| fontosabb vagy nekem, Vackor, |
|
| Ez a Vackor nevű boglyos, |
|
ELSŐ BÉS csöpp kölyökmackó |
|
|
|