Vackor medvést játszik

Hej, Balaton, Balaton, de boldog volt a sok gyerek meg az apró, piszén pisze kölyökmackó a te csudás partodon! Nem volt gondjuk semmi másra, csak játszásra: fogócskára, bújócskára, hintázásra, labdázásra, homokozásra, úszásra és a csöpp piszén piszének az örökös brummogásra: – Brumma, brumma, hóha, hó! Fára mászni vóna jó! Aztán újra: – Hóha, hó! Most meg úszni vóna jó! S századszor is: – Hóha, hó! Most meg enni vóna jó! Teltek is a napok szépen ott a kék Balaton partján, azon a csudás vidéken, ahol az ég lenn a vízben tükröződik, és a tó a fénylő napban fodrozódik, s a víz fölött fehérellik sok vitorla, és a szél a vitorlákat fújja, fújja; és a túlsó parton nagy-nagy hegyek állnak, akik csöndben, mozdulatlan a Balatonra vigyáznak. És egész nap nem fáradt el az az apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó: fogócskázott, bújócskázott, homokozott, fára mászott, s úszott nagyokat a vízben naponta vagy három ízben. Egyszer is játszott a parton kora reggel, térdelt a finom homokban Vackor a többi gyerekkel, úgy játszottak, hogy nem adtak egy pissz hangot, és homokból építettek egy rémséges és mélységes mély barlangot. El is készült egykettőre az a barlang, szól akkor Domokos Matyi, és nincs a szavában sallang: – Vackor, kérlek, játsszunk medvést! Légy te medve! Neked úgyis semmiség ez, nem kell beleszoknod ebbe! Felel neki a csöpp pisze: – Én nem bánom! Leszek medve, brumma, brumma, megpróbálom! Bár én nem vagyok még medve, csak kismackó, bocs, azazhát kölyökmedve, az még nem igazi medve, aki, mint én, ilyen apró! És egész nap nem játszottak semmi másat, csak medvésdit, azaz mackóst: riogatta a barlangból az a piszén pisze Vackor, mint egy valóságos medve, a sok ijedező társat: – Brumma, brumma, hóha, hó! Nagy medvének lenni jó! Brumma, brumma, hóha, hó! Még nagyobb medvének lenni, annak lenni vóna jó! Brummogatott hát az apró kölyökmedve, brummogatott a barlangban, nem volt semmi hiba abban, a többi meg körbefogta, barlangját körültáncolta hujjogatva, énekelve: „Bújj, bújj, medve, gyere ki a gyepre, ha kijöttél, légy csendesen, hogy a vadász meg ne lessen, bújj, bújj, medve, gyere ki a gyepre!” És egész nap nem volt gondjuk semmi másra, csak játszásra: medvésdire, bújócskára. Egyedül Vas Pista unta a medvésdit, azt mormolgatta magában: „A kiskésit!” Nem akart a többiekkel hancúrozni, s ment a nádba egy tarajos gőtét fogni! Mire leszállt a vidékre, le az este, elfáradt a futkosásban, medvésdiben, bújócskában a sok gyerek és a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmedve. És álmában akkor nagy medve volt Vackor.