Vackor fürdik a Balatonban

Másnap korán, reggel hatkor föltérdel az ágyán Vackor, nyújtózkodik, nagyot ásít, bömböl hozzá óriásit, bömböl Vackor akkorát, hogy azzal a bömböléssel fölébreszti mély álmából, föl az egész óvodát: – Brumma, brumma, hóha, hó! Most fürödni vóna jó! – Várj egy kicsit, te csöpp boglyos! Lehetsz még az úszkálásban főkolompos! Előbb együnk! Aztán ahányan csak vagyunk, úszni megyünk! És valóban, úgy is tettek. Megmosdottak mind a csapon, aztán ettek Aztán szépen, kettes sorba, egymást szépen kézen fogva fürödni a Balatonra az óvó nénit követve mind lementek: Katona Anna – egy, Varga Bence – kettő, Pór Jutka – három, Fazekas Marci – négy, Fazekas Eszter – öt, Domokos Matyi – hat, Vas Pista – hét, Pengő Gyöngyi – nyolc, Fodor Dávid – kilenc, Kováts Vicu – tíz, tíz, tíz, tiszta víz, sok gyerek, sok cseprő-apró, végezetül az a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó. Héjjha, hujjuj, micsoda! Az volt ám csak a csoda! Olyan nagy vizet nem látott soha még az óvoda! Nem látták a túlsó partját, se a szélét, se a hosszát, rázta is igen az apró, piszén pisze kölyökmackó azt a híres, azt a neves, nevezetes nagy bozontját: – Jó társaim, hát mondjátok: ez mind a Balaton volna, amit látok? Mondják neki: – Az hát, Vackor! Kérdi tovább hüledezve a csöpp medve: – Hogyan fürödjek hát akkor? Nem vesznék el a nagy vízben, ha úszkálnék? Meghalljátok, ha a vízből kiabálnék? Neveti az óvó néni: – Ne félj, Vackor! Mindnyájan a vízbe megyünk, de ha félnél, gyere velünk! Add ide a mancsod akkor! És csakugyan: úgy is tettek. Mind a Balatonba mentek, szépen sorra besétáltak, és abban a nagy-nagy vízben az az apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó és a többi gyerekek mind jót úszkáltak. És rikogva akkor vígan úszkált Vackor.