Fölkerekedik az óvoda

Hát eljött egy csuda reggel. Szárnyra kelt íme az ékes, ékességes, kacsalábon forgó, fényes óvoda a sok gyerekkel: vitte őket, vitte messze, vitte a Balaton mellé, vitte egy dübörgő vonat (nem látott még Vackor olyat!), vitte hát a sok óvodást zakatolva, füttyögetve. Hát alighogy útra keltek, egykettőre megérkeztek, pedig a Balaton messze. Egyszer csak megállt a mozdony a csudás Balaton-parton sisteregve. Héjjha, hajjha, micsoda! Nézte azt a tenger vizet (nem látott még Vackor ilyet!), nézte ám a zsizsgő-bozsgó balatonos óvoda. A vonatról mind leszálltak, és a fák között a parton íme egy házat találtak, az lesz a szállásuk nyáron. Szépen sorra mind bementek, a házban letelepedtek, s azt gondolta az a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó: „Nincsen szebb hely a világon.” Lát a parton egy nagy erdőt, brummogat is messze zengőt: – Brumma, brumma, brumma, hó! Fára mászni vóna jó! És szalad már! Föl a fára! Mászik, mászik, s már a lomb közt barnállik ímé a boglyos, lompos, loncsos és bozontos és loboncos nagy bundája. Fentről brummog: – Hóha, hó! Most leszállni vóna jó! – Szállj le onnét, hallod-e! – szól az óvó néni lentről. – Szállj csak, Vackor, lefele! – Hogyan szálljak? – sóhajt Vackor. – Az vóna jó, hogyha tunnám! Ebben a nagy magasságban akkor magam nem is unnám, nem én akkor! S még a fán dunnyogott volna, hanem épp viszketni kezdett az a piszén pisze orra, s hogy az orrát megvakarja, elengedte a fa ágát, el a mancsa. Zsupsz! esett is alá gyorsan, lepottyant nagy nyekkenéssel, de talpra is szökött nyomban: – Brumma, brumma, hóha, hó! Most meg úszni vóna jó! Szól Domokos Matyi akkor: – Ne úszkálj most, kicsi Vackor! Nem elég, hogy fára másztál? Onnét is lepotyorásztál! Gyere most, te pisze, enni, a kanalad megkeresni, ebéd után kicsit játszunk, a fák között bújócskázunk, aztán pedig éjszakára lefekszünk a puha ágyba, aztán holnap reggel fölkelünk, és nagyot fürdünk ebben a nagy Balatonban majd a többi kisgyerekkel! Kicsit még dunnyogott Vackor: – Én nem bánom! De már keltsetek föl hatkor! Mert én ezt a barna bundám visszatartani a víztől nem is tunnám! És álmodott akkor a fürdésről Vackor.