Doktor Schindler Frigyes és Vackor beszélgetése

Egy szép napon, kora reggel megállt az a híres neves, nevezetes, piszén pisze kölyökmackó a nagy terem közepében boglyos és bozontos fejjel, és kiáltott bömböm mélyen, állva a gyerekek gyűrűjében: – Brumma, brumma, brumma, brumma! Mind csak énrám nézzetek! Senki úgy nem bukfencezik, ahogy én bukfencezek! Éppen bukfencezett Vackor, mikor belépett a doktor. Így szólt doktor Schindler Frigyes: – Hát ez meg itt micsoda? Felelt Vackor: – Engem néznek. Mert most tanul bukfencezni ez az egész óvoda. – Jól van, Vackor! – feleli a derék doktor. – Majd engem is megtaníthatsz, de figyelj rám egy kicsit. Most veletek doktort játszok, most mindenkit megvizsgálok, és akinek panasza van, írok neki a receptre, írok annak valamit. S hát úgy is lett, ahogy mondta! Nagy táskáját kinyitotta. Hopp! Elő a műszerekkel, s az asztalra rakja sorra. Tapsol hármat, és kezdődik a vizsgálat. Kérdi Katona Annától: – Ugye, nem félsz a kutyáktól? – Felszólítja Varga Bencét, nyújtsa ki szépen a nyelvét. Pór Jutkát sóhajtoztatja, de a két Fazekas testvért csak egy percig abajgatja, Domokos Matyival játszik. Leül melléje a földre, és futtatja körös-körbe Matyival a kisvasutat, és hogy ért hozzá, az látszik! Bekeni Vas Pista torkát, Pengő Gyöngyit hőmérőzi, Fodor Dávid? – Kis vasgyúró! Góliátot is legyőzi! – Kováts Vicuhoz alig szól, rögtön a mosdóba iszkol. Végül int a doktor: – Nos hát! Mostan még megtapogatom ama boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó hajdanában betört orrát! Ej, azt látom: semmi baj már! Csak mintha egy icipicit piszébb volnál! Kérdi Vackor: – Amért ilyen pisze vagyok, ilyen piszén pisze orral lehetek nagy mackó akkor? – Mért ne lehetnél, te boglyos? Hanem mondd csak, hogyha megnősz, mi leszel, te csöpp bozontos? Felel Vackor mosolyogva: – Hogyha nagy mackó leszek? Majd ha egész nagyra nőlök, erdőn-mezőn nem időzök, mert én iskolás leszek! S képzeletben akkor iskolás volt Vackor.