Vackor bemutatkozik a gyerekeknek

Hej, óvoda, óvoda, az volt ám csak a csoda! Mint valami kacsalábon forgó, ékes palota. Kinyílott az ajtaja, fénylett szárnyas ablaka, ragyogott sok fényes terme, zsongott a sok gyerek benne: Katona Anna – egy, Varga Bence – kettő, Pór Jutka – három, Fazekas Marci – négy, Fazekas Eszter – öt, Domokos Matyi – hat, Vas Pista – hét, Pengő Gyöngyi – nyolc, Fodor Dávid – kilenc, Kováts Vicu – tíz, tíz, tíz, tiszta víz, s ahogy állt köztük a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó, az az apró, azt se tudta: kicsoda, azt se tudta: micsoda, ki az apja, ki fia! Meleg volt a bunda rajta, foghatta mancsát az apja, szégyen ide, szégyen oda, elsírta magát az apró, lompos, loncsos és bozontos, híres, neves, nevezetes, piszén pisze kölyökmackó. Ajjaj, jajjaj, hajjajjaj! Most lett még csak csuda zaj! De még milyen messze hangzó! Ahogy a terembe lépett az a híres, nevezetes, síró, rívó, piszén pisze kölyökmackó. Vackor apja így szólt akkor: – Héj, gyerekek, figyeljetek! Ez a síró kölyökmackó az én kicsi kölykem, azaz: az én pici fiam, Vackor! Ne nevessetek hát rajta, azért bömböl a mihaszna, mert még nem járt óvodában. Örökösen erdőn kószált, barlangunktól messze bóklált, most lett ember igazában! Aszondom hát: kutya brumma, igaz mackószívet takar ez a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, bundásságos barna bunda! Elhallgat a sok gyerek, már csak Vackor pityereg, szipog, szepeg, s csöpp mancsával maszatolja el a képén a keserves könnyeket. Aztán sóhajt: – Hóha, hó! Fára mászni vóna jó! Szól az óvó néni akkor: – Gyere bátran, kicsi Vackor! Nyújtsd ide a csöpp kezed. Mondd meg, kedves, honnan jöttél, hány éves vagy, hol születtél, mondd meg szépen, merre jártál, hol kószáltál, hol bóklásztál, ne félj itt, te piszén pisze, gyere bátran közelebb! Közelebb lép akkor, s csak ennyit mond Vackor: – Brumma, brumma, hóha, hó! Fára mászni vóna jó! Az én körmeim nagyok, öt és fél éves vagyok, sűrű, sötét rengetegben egy szép napon megszülettem, örökké csak erdőn jártam, ott kószáltam, ott bóklásztam, magasságos fákra másztam, barlangokban bújócskáztam, szagos fűbe heveredtem, mikor pedig éhes voltam, finom érett vackort ettem. De már erdőn nem tekergek, apát, anyát, nemzetségem atyafiát csavargással nem ijesztek. Hadd járhassak óvodába, ilyen csudás palotába, meghálálom, ha nem, akkor ne legyen a nevem Vackor! A gyerekek körbefogták, s a kis boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackót nagy vihánccal átkarolták: Katona Anna – egy, Varga Bence – kettő, Pór Jutka – három, Fazekas Marci – négy, Fazekas Eszter – öt, Domokos Matyi – hat, Vas Pista – hét, Pengő Gyöngyi – nyolc, Fodor Dávid – kilenc, Kováts Vicu – tíz, tíz, tíz, tiszta víz, sok gyerek, sok cseprő-apró, és közöttük brummogatva ott táncolt az a csöpp boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó. És ott maradt akkor óvodásnak Vackor.