Vackor az óvodába érkezik

Hej, óvoda, óvoda, de fényes az ablaka, de tágas az ajtaja, de szép tiszta minden terme, zsibong a sok gyerek benne; olyan, mint egy kacsalábon forgó, ékes palota. Hej, óvoda, óvoda, de sok gyerek jár oda: Katona Anna – egy, Varga Bence – kettő, Pór Jutka – három, Fazekas Marci – négy, Fazekas Eszter – öt, Domokos Matyi – hat, Vas Pista – hét, Pengő Gyöngyi – nyolc, Fodor Dávid – kilenc, Kováts Vicu – tíz, tíz, tíz, tiszta víz, sok gyerek, sok cseprő-apró, ahová indult a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, híres, neves, nevezetes, piszén pisze kölyökmackó. Ha elindult valahára, megérkezett nagy sokára, odaért az óvodába a csöpp, piszén pisze mackó – megállt az apjával akkor a tárt ajtó előtt Vackor, s nem tudta, hogy mi fán terem s hogy mire való az ajtó. Nézi, nézi, nézegeti, tányértalpát emelgeti, a kilincset végignyalja; az üveget karmolássza, hétszer körül- kerülgeti, a lábtörlőt markolássza, kóstolgatja, majd lenyeli, de nem tudja, hogy a csengő, mire szolgál az a zengő, nem tudja a csöpp mihaszna. Nagyot nevet Vackor apja, s így kiált fel: – Kutya brumma! Ide hallgass, kölykem, Vackor! Csöngetek egy messze hangzót, s tüstént kinyitják az ajtót, aztán szépen besétálunk, be az óvodába akkor! Úgy is tettek. Becsöngettek. Szólt a csengő, messze hangzó, s tüstént kinyílott az ajtó. És besétált akkor az apjával Vackor.