Lengyel költők versei

Joggal kérdezhetnék tőlem, hogy miért fordítok lengyel költőket, ha nem tudok lengyelül. Mivelhogy valóban nem tudok. Mit válaszolhatnék erre? Nem tudnám megmondani hirtelen.

Mert igaz, hogy az elmúlt huszonöt évben, műfordítás-irodalmunk idején, sokan voltunk, akik – főleg a szomszéd népek költészetének feltérképezésében – vállaltuk ezt a munkát, nyers fordításszövegek vagy közvetítő világnyelvek mankóira bízva magunkat, csak hogy minél többet átemeljünk irodalmunkba barátaink költészetéből. Például Szabó Lőrinc nem tudott oroszul, de hány (s milyen!) Puskin-, Tyutcsev-, sőt Majakovszkij-verset fordított; ugyanígy Illyés Jeszenyint és a román Barangát, Weöres kínai klasszikusokat, Fodor András és Lator László a cseh Konstantin Bieblt és Nezvalt, Nagy László a délszláv népköltészetet, s még folytathatnám. Szabó Lőrinc azzal magyarázta ezt a munkát, hogy költőül kell tudni.

A lengyeleket, legalábbis én, soha nem megbízásra fordítottam, csak a magam örömére. Belejátszott ebbe, hogy a magyar és a lengyel történelmet sok baljós történelmi pillanatban tudom azonosítani, azaz sok hasonlóságot látok köztük. Ezért fordítottam Baczyńskiből, aki a mi Radnótinkra emlékeztet; ő jóformán gyerekfejjel, huszonhárom éves korában, fegyverrel a kezében esett el a németek ellen. Fehér mágia című versét választottam az Európa Könyvkiadónál megjelenő műfordításkötetem címéül is. Aztán néhány személyes találkozás lengyel költőkkel, ugyancsak fordításra inspirált. Ezért fordítottam Rymkiewicztől és Śliwiaktól. Nem jártam, sajnos, soha Lengyelországban, de amikor Velencében (és azt hiszem, Veronában is) Norwid nevét láttam egy ház falán, ugyanazt éreztem, mint amikor Ady emléktábláját olvastam Párizsban a Grand Hôtel de Balcon bejárata mellett, vagy József Attiláét az Huchette utcai viharvert szállodafalon. A misztikára hajló Lechont s főleg a bizarr, különös hangú Galczyńskit is igen szeretem. Galczyńskiben Weöres egyfajta hangjának, a groteszknek visszacsendülését hallom. Jan Zych népi felhangokkal kevert modernségét, a hagyomány és az új összeötvözését is érdekes vállalkozásnak tartom, őt a mi Nagy Lászlónkhoz érzem közel. De mindük közt elsősorban kortársam, Jerzy Ficowski verseit szeretem a legjobban, tőle fordítottam a legtöbbet lengyeleim közül, s még akarok fordítani tőle.