„Lisszabonban, tenger hátán”

Irodalmi tudatunk térképén – jó néhány fehér folt közt – a portugál költészet is fehéren virít; alig ismerjük. Camões kivételével a nagy nyugatosok figyelmét is elkerülte ez a régóta eleven, tiszta vizű forrás; az utolsó huszonöt év átgondoltabb fordításai is, melyek más világrészek költészetéből is sokat „átömlesztettek” irodalmi vérkeringésünkbe, csak most fordultak feléje, az európai lírai térkép rajzolgatása közben.

Pedig a XII. században, a mi Halotti beszédünk keletkezésének idejében, már névvel szignált portugál verseket ismerünk, szerzőjük I. Sancho király – Portugália második királya a trónon –, aki a legrégibb portugál trubadúr. Az őt követő száz év óportugál költészetéből már sok név fönnmaradt; illusztrációként vagy ízelítőül ebből az időből markoltunk ide egy csokorravalót. Joao Zorro élete ismeretlen, valószínűleg jogral volt, városok, útszélek, lovagvárak dalos mesemondója, a tenger ihletett énekese. Költészete, mint az egész óportugál líra a népdal üdeségét, egyszersmind az udvari költészet szövevényes formakultúráját árasztja. Pedr’Anes Solaz könnyed dalai szinte kívánják a gitárkíséretet. Martim Codax dalai mind Vigo városával és a tengerrel kapcsolatosak: soraiban idillivé szelídülnek a tenger hullámai. Pero Meogo talán szerzetes volt, talán vándorló jogral, tehát életéről alig tudunk. Dénes király erős akaratú, keménykezű, széles látókörű uralkodó volt a XIII. század végén s a XIV. század fordulóján; országépítő munkája közben a népies hangú udvari műköltészet, a provence-i modorú szerelmi líra legjobb hagyományait is sikerrel ápolta. Törvénytelen fia volt Alfonso Sanchez: általában hagyományos lovagi-szerelmes verseket írt, de apja példáját követve, olykor a népdalból merített ihletet.

A versfordító, amikor ilyen régi költészetig nyúl vissza, mindig nehéz helyzetben van. A most elhangzó néhány óportugál vers fordítása közben a mi Balassink fénylő szavait „loptam” megoldásaimba, a virágénekek zenéjére gondolva, valamiféle nyelvi rekonstrukciót is megkísérelve, hogy hitelesen szólaljanak meg ezek a messzi idők ködéből előbukkanó költők.