Szeplőtelen ének…Öröm látni, hogy Győr nemcsak egy-egy városnyi új lakóteleppel gazdagabb, szinte évente, hanem hogy szellemi élete is sose látott pezsgésnek indult. A Radnóti Emlékbizottság biennáléi országosan ismertek, nagydíját eddig Juhász Ferenc és Nagy László kapta, külön díjaz a biennálékon a város egy vidéken élő s egy első kötetes költőt. Most a Petőfi Sándor Ifjúsági Ház kezdeményezésével, erkölcsi és anyagi támogatásával kiadási lehetőséget kapott jelen antológia, a Szeplőtelen ének is újabb bizonyítéka Győr szellemi „terjeszkedésének”. Győrben élő fiatal alkotók – köztük költő, novellisa, grafikus – együttes jelentkezése ez az antológia. Versek „eszik” a legtöbb lapot itt, igazolva, hogy a költészet, különösen az elmúlt évtizedben, szinte népművészetünk új, erős ága lett. Az önkifejezés igénye, magunk megfogalmazása olyan társadalmi folyamatot jelez, hogy nemcsak esztétikai, de szociológiai méréseknek is alávethetnénk ezt a jelenséget – bár fölösleges gondolat ideemlegetni, a győri fiatalok kapcsán. Alkotókörüket Kassák Lajos Kollégiumnak nevezik, a XX. századi magyar irodalom s képzőművészet egyik legjelentősebb, mindig újat akaró alakja után, tehát a hagyománybontó Kassák hagyománnyá lett abban a városban, ahol múlt s jelen közösen fordul a jövőbe. Kívánom a győri fiataloknak, hogy antológiájuk után külön-külön is bejárják saját útjukat.
1976 (A Kassák-kollégium antológiájának bevezetője) |