Ilia Mihály királyi főpincemesternek*

Bp. 1976. XI. 1.

 
Édes öregem, Miháj!
Ez rímel nevedre: kiráj.
De én most potsékul rímelek,
mivelhogy verset csak mímelek,
célom, hogy zsömexkűzt zengjek,
és pinczéd előtt kerengjek,
mert valék igen badar,
s rizlinged lett kotsis kadar!
Mér ittam viszkit én, kanadait?
Ha kedves italom földre hajít!
Süllyedek poklokra, mert a
szavaim jegyezé Bertha.
Szájamat Lucifer tépdesi,
kancsóban asztalán im Pusztamérgesi,
és az a pokolban is rizling –
Mi vagyok? Cenkforma quisling!
Szegeden, Tápén és Sepsiben
sülhetek egy szaros tepsiben,
és közös Farkasunk seggbe rugand.
mit mondjak? Árpád ugyan d-
e mér van ez? És te, Mihájom?
Maj eztán csördítesz szájon?
Leszen-e bűnömért körmös?
Ezt kérdi a szegény Kormos.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]