Kollárik Ágnes, tizenhat éves
| Hol van a gyerekkor zöld mezeje? |
| az első rét? szálló pitypanggal, |
| tücsök-danával, nyúl-szaladozással, |
| kakukkfő, zsálya mézillatával, |
| ugráló bocik édes tejszagával, |
| sok bolondos álommal tele – |
| Messzi a gyerekkor zöld mezeje, |
| messzi minden tündérmese, |
| más fénybe mártod arcodat, |
| felnőttség köd-lehellete, |
| de fújjad tündöklő szájjal |
| Elveszett meséd és gyerekréted |
| s kedvedért bukfencez a Hold, |
| s négykézláb fut eléd a Nap! |
|
Logodi Edit, tizennyolc éves
| Lengőn szállt a gyerekkor, |
| gondoltam: mindig velem marad – |
| Ott száll már! ott! hova száll? |
| de szép volt! s most odalett, |
| intenék neki, de szárnyal. |
| Egem, te felhőtlen, be ne borulj, |
| döntsd rám a sugarad tűzlobogással! |
| Időm, te gyorslábú, meg ne előzz, |
| Sajnálom anyám, sajnálom apám, |
| Életem gyorsan más útra fordul, |
| látásra adjon erőt Valaki, |
| Nem tudom, ki vezet sorsom elé: |
|
|