|
– Makai Gábornak –
| Ez a nap majd álomi lesz, |
| nem varázsolja vissza semmi szesz. |
| Álom, akár az az első labda, |
| mit fölhajigáltam magasra, |
| kezemből rég kihullt sok játék, |
| és rég elfelejtett ajándék; |
| s nem láthatom többé soha. |
| Áll a gyerek a férfikor határán, |
| zúg az idő, a szárnyas bálvány, |
| Mit rejthet a jövő előlem? |
| Mennyi vért csapolhat le tőlem? |
| Anyám helyett, apám helyett |
| ki előtt hajtok majd fejet? |
| Hányszor csavar meg az idő, |
| ha a szakállam sercegve kinő? |
| Mi rimel e tizenhat évre? |
| Széthull a gyerekkor, e kéve – |
| maradjon hitem a reményre. |
|