Szonett*

Szent Gellért lánya, te, borongó, tünde Thermál,
téged kíván a test, híjján egyéb vigasznak,
medencéd öblibe lehull a lélek, elmáll,
kamrád ködében agg hímek magukban asznak.
Ha ifjú áll beléd, sűrül a vére máris,
míg hámlik hallgatag, belül lealjasul;
szemét legelteti a homoszexuális,
sóhajt és üllepét gyuratja pimaszul.
Fogadjon kő-öled magába, ládd, esengünk,
hiszen teáltalad tűnik Dunába szennyünk,
a rüh, a kosz, a rev.
Ó, el ne hidegülj! Légy hozzánk szénsavas!
Áhít Juhász, a Réz, a Kormos és a Vas,
sőt Iván Kozirev.
 

(1951)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]