Szent Gellért lánya, te, borongó, tünde Thermál, |
téged kíván a test, híjján egyéb vigasznak, |
medencéd öblibe lehull a lélek, elmáll, |
kamrád ködében agg hímek magukban asznak. |
|
Ha ifjú áll beléd, sűrül a vére máris, |
míg hámlik hallgatag, belül lealjasul; |
szemét legelteti a homoszexuális, |
sóhajt és üllepét gyuratja pimaszul. |
|
Fogadjon kő-öled magába, ládd, esengünk, |
hiszen teáltalad tűnik Dunába szennyünk, |
|
Ó, el ne hidegülj! Légy hozzánk szénsavas! |
Áhít Juhász, a Réz, a Kormos és a Vas, |
|
|