Komolyabban
Komolyabban egyszerűbben
örülsz már mosolyogsz
Mint cseléd huzatos csűrben
remeg a mosolyod
Kölyök kit lopáson értek
s kínjában mosolyog
apja tenyerétől félve
s arcán szégyen lobog
Szólsz de mintha távolodnál
leejted szavaid
nem tudod hogy milyen ötlet
formál és alakít
ilyen komoly mosolygóvá
Talán a szerelem
az vacog sír nyugtalanul
lány nélkül szíveden
(Megj.:
Diárium 1948. karácsonyi szám. 5–6.
)
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]