Néhány korai vers

1944–1948

 

 

 

 

Csillagom…

Szárnyas cseléd az anyám
Elment a Tejútra,
Kócos angyalok ingét
Kék teknőben mossa.
Szőke kontya kibomlik,
Haja száll a szélben,
Teregeti a ruhát
Napsugár-kötélen…
Mosásért az angyalok
Csillagokat adnak,
Ezüstöst és ragyogót
Kötényibe raknak.
Boldogan viszi szegény,
Bandukol a porban,
S megáll gyönyörködni a
Kapott csillagokban…
Kiveszi a legszebbet
Csöndben a kötényből,
Mutatja a fiának:
Énnekem az égből.
Azt a fényes csillagot
Lesem minden este,
Így láthatok a sárból
Szegényen is mennybe…
 

(1944)

 

 

 

Alunnák egy évet*

Alunnák egy évet,
Ha lenne jó ágyam,
Bizony elcserélném érte
Tizenhárom házam.
Takaróznék hideg
Farkasölő széllel,
Elkékülő bokám verném
Karikás nyelével.
Tenyerembe fujnék
Napon sütött kását,
Hunyott szemmel bámulnám a
Rút világ folyását.
Se paplan, se dunyha
Nem kellene én rám,
Befagyhatna lusta vérem
Szivem csatornáján.
Szobám küszöbére
ilyen táblát vernék:
„Adósságom ne zsebemben,
A holdban keressék.”
Kussolt szájal, vigan
Alunnák egy évet.
Holt fülembe dünnyöghetne
Rossz dudán az élet…
 

(Magyar Élet, 1944. október)

 

 

 

Éhenkórász-dúdoló

Lakodalmat járnak az angyalok
kilenc banda húzza szakadásig
szél-vonójával ezüstholdsugáron
a mennyei násznép örömére
Itt ül Péter elborozgat Pállal
szakállukat térdük alá gyűrték
Csillagporban száll a menyasszonytánc
a menyasszony meg a vőfély járja
Érzem a jó sültkappan illatát
kést vágok a pörkölt levegőbe
lecsüccsenek egy felhő sarkára
ott nyelek a potya lakomából
De jó volna most a nadrágzsebben
átmenteni a földre belőle
kár hogy lyukas pőre markomban még
észrevennék az angyal-fináncok
 

(1947)

 

 

 

Kukorica*

Mint süldőlány, olyan buta
szerelmes a kukorica,
édes szamár, piheg, nevet,
ragyogva susog egy nevet.
Szerelmes, no de hát kibe,
csövében dobog a szíve,
ha rászólnak, fülig pirul,
mosolyog levele alól.
Izeg, mozog, a kis buta
süldőke, a kukorica,
csodálkozik tejes szeme,
tapsikol, zizeg tenyere.
 

(Megj.: Diárium, 1947. őszi szám. Zöld lány címmel átdolgozta, a Szegény Yorickban így szerepel.)

 

 

 

Komolyabban

Komolyabban egyszerűbben
örülsz már mosolyogsz
Mint cseléd huzatos csűrben
remeg a mosolyod
Kölyök kit lopáson értek
s kínjában mosolyog
apja tenyerétől félve
s arcán szégyen lobog
Szólsz de mintha távolodnál
leejted szavaid
nem tudod hogy milyen ötlet
formál és alakít
ilyen komoly mosolygóvá
Talán a szerelem
az vacog sír nyugtalanul
lány nélkül szíveden
 

(Megj.: Diárium 1948. karácsonyi szám. 5–6.)

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]