Egy keresztlevél hátára^*

Pontoise volt az a falu ahol születnem kellett volna mama hasából odaláttam egy kecskés-szamaras akolra de szép lett volna istenem ott hepehupás földre lépni első léptemre tudom tapsol a tizenéves bábanéni Messziről Párizs tornyai könyökölnek a fatetőnkre apácaderekú folyó szalad elénk a kontya szőke ábrándozásom semmi lett ahogy minden ábrándozás csak pötty maradt csak légypiszok a térképemen Pontoise küldött egy lócsiszárt papa hogy faluját kerüljem el ne szánkázzon rajtam a püspök mert ő komiszul énekel El is kerültem 40 évig akkor meghívtak Roziék Françoise salátahegyétől hélas! zsávolyzöld volt az ég (Pierrett osztrigáival azonmód jártam de Antonyban csuklásomra röhögött Fifre no Cormieux mi van mi van?) hát isten veled Pontoise számon már ki nem ejtelek Mosonszentmiklós nem vagy hires születni tehozzád megyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . Mert közel volt a temető mama ült Szent Mihály lovára ó az a Szent Mihály lova négy falábának trappolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . hát Mosonszentmiklósra mentem No isten veled nem-falum . . . . . . . . . . . . . . . . . . egy árva szamár legyezett . . . . . . . . . . . . . . . . . . ha jövőmet ott bölcsőm rengi hát Mosonszentmiklósra mentem közel a temető anyám (Befejezetlen)