Divinyi Mehmed irigye károg*

 

Se élhetem, se halhatom,

Se ülhetem, se járhatom,

Se ehetem, se ihatom:

Szeretlek én, tes megszeress.

 
harminc2 recéjű csontfürész
4száz éve a fogsorod
nem nevet félhold-anyácskádra
mert sárga mázzal keni a homok
töröksípot fuvintó szádat
egy kaszás fickó verte be
s nem vétózta meg mohamed
sőt! kezetrázni sietett vele
mivel te hitetlennek álltál
nyüszítve egy lány miatt gyáván
(ezért vagyok az irigyed
meg csudálód is török árvám)
szultánod véreset vicsorgott
„dévénybe futt a nyomorult
gyaur szüzért esenkedik
tűzön perzselt disznót eszik”
remélem megkaptad a lányt
s kerek fara csillagot hányt
s döfött narancs-csecse a menny iránt
s fűtörő talpad állt mekka iránt
aztán húzhatták a harangot
irgalmas keresztény kezek
ki húzgálta kötelén a harangot?
nincsenek már akik feleljenek
sípos szád szétomlott a földben
szemed elszállt a rézgaras alól
koponyádba kúszott szived
de hozzám még a cincogása szól
nyelved lappantyú-suhogással
fülem csontdobját szétveri
vérét pokloknak adta billéd
lakmározzák belzebúb férgei!
csak madzsar türki imádságod
úszik az elkurvult időben
utánad úszni lesz erőm?
vagy bukdácsolok mögötted erőtlen?
Ezért az irigy varjúkárogás
üköm üke divinybeli gyerek
engem fekete félszbe rántasz
hogy nevemre kórságos csönd pereg
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]