Hommage a kendertilolófának^*

megszállván omrákiában vártak a hajadérok pendelyük lángot vetett no szivem mondám hórukk akkor utamba állt hét gzsidás markukban bicsak láthattad szent kleofás hogy mind csurkányiak egyik kezemben cipőm másikban egy szál katáng mifene főgzsidás uram az ön szemöldöke ráng? hajadér-koszorú cicézget hát kutyák vakogjatok tengeri uborkák lettek a montenegrói bicsakok ritkás fogaim közé aranyszőr tekeredett elnéztem atyaian ellenségeim felett mert kendertilolófáról lógattam lábamat gyöngyöző omrák vizekben lenn hal-népség szaladt hetvenhét hetvennyolc hetven- kilenc ez elég nekem különben is a kagylót meg a rákot szeretem