| Süvölvénységem hajnalán, urak, |
| cingárság s kéz-láb, e négy piszkafa |
| se bakugrándra, se cigánykerékre, |
| se kazalbukfencre nem uszított, |
| hát betűt faltam: Sobri Jóska jött, |
| Fatia Negra Krisztyán Tódorral, |
| Keraban, Huckleberry Finn és a szegény Don |
| Quijote volt kenyeremen a só. |
| Mondhatom: olyan lettem amilyen, |
| ebből a kosztból éppen elegem. |
|
| Meghalt december, hótalan s jegetlen, |
| a Széna térig szemtelenkedének |
| Nagykovácsiból náthásan a varjak, |
| csókafostos Üllői-uti fák |
| siratják Kosztolányi lombjait. |
| Jászolában Jézus már gőgicsél, |
| elvástak Szilveszter rongy trombitái, |
| ködölhet ez az újév reggele, |
| lecsusszant torkomon az első fekete. |
|
| Az egész év majd játékkal telik, |
| mert nem megy le a nap, szétfröcskölő |
| hullámai cirmolják a szemünket, |
| hogy zöld örömcsákósan éljenek |
| a fényéből hörpenő emberek, |
| ikrázzon aranyhalakat az ég, |
| szülessen csíz, rigó, kisnyúl elég, |
| lány, fiú, egy se ágyutöltelék |
| Időtlen béke, az kellene még. |
|
| Ha igazat mond ez a mai reggel, |
| a komoly dolog messzi elkerül, |
| csak játszok, egész évem átLucázom, |
| s mert robban a nap álmaim falán, |
| nem is lehet egy évig éjszakám, |
| ha pedig magam elhorkantanám, |
| orron pöccint egy csöpp, butuska lány. |
|
|