| Két fáklyás ember jön-megy az úton, |
| sercegve lángol s hull a fény szemembe, |
| a másik maga Csempe-Pempe. |
| Pistoli földre fekszik álmosan, |
| négy kis kisasszony fülébe motyog: |
| nézzétek, szüzek! lábam Podolinban, |
| fejem alatt meg nyírségi homok. |
| Dől a temetőfalnak Csempe-Pempe, |
| krétával karcol: költő volt apám, |
| hazája Darling! és Teleki-tér! |
| mivel ezt értette ő a hazán. |
| Testvérek jönnek-mennek az úton, |
| kéz kézben Pistoli és Csempe-Pempe, |
| magasra tartják a fáklyájukat, |
| sercegve lángol s hull a fény szemembe. |
|
| És velük megy a harmadik, |
| nehogy belepje a nevét a hó, |
|
|