Hajdanvolt fű-fickó időmben |
elém állt Sövényházi Márta, |
farkasalma bokorra hányta. |
|
fénydézsából ömölt a nap, |
de hideg lelt, hogy nagyfülü |
|
Palatáblám a fűre raktam, |
fehér füsttel borult az ég. |
|
Szeme két zöld üveggolyó, |
sivatag-szám szomjún legelte |
|
Anyajegyét anyja se látta, |
csak én, meztéllábas kisisten, |
lágy pusztakalács-tomporán |
ha szél mordulna, félrecsisszen. |
|
fölöttünk barátrécék úsztak, |
szálltak szivárványos halak. |
|
Siratott szegény nagymama, |
Balzsammal pólyálta be testem |
|
|