Áfonya*

Azay-le-Rideau s Körmöcbánya közt
jó darab földön a térképíró,
egy szalmahajú-hegyesorrú fickó
csálé cipőben, kockás flanelingben,
kezében Reynolds, vastag-zöld-fogó,
ment apostolok lován, hegyre föl-
völgybe le, hókuszpókuszt rajzolászva.
Ohó, mit rajzolt zölddel: fekete
áfonyaerdőt, végetseholérőt,
rőzseszedőknek és kölyökrókáknak,
metrókalauzoknak, éjszaka
sütő pékeknek; a vízek alól
szökő pisztráng is áfonyát eszik,
s Cassius Clay és Pál, a pápabácsi.
De Jézusra, csak egyszál neked írt
fütty-billogos-térképet, csak neked,
csak téged lát e vasmozsár-világban,
érted köröz igéivel anyátlan,
csak veled akar élni, csak veled!
Hát szereti, ha homlokod hava
elcsattant áfonyától maszatos,
ha áfonyaemlékes nevetésed,
kisujjad körme, pötty a térdeden,
ha nap-szitán-dőlő lehelleted
mézes áfonyaillatot fuvint.
Hármat se alszol, Húsvét-szigetek
s Alaszka közt, Malmőtől Kiotóig,
fekete lánggal fut az áfonya,
Traxith, Lulang, Szentannató bevetve,
áfonyaerdők szállnak az egekre.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]