Azay-le-Rideau s Körmöcbánya közt |
jó darab földön a térképíró, |
egy szalmahajú-hegyesorrú fickó |
csálé cipőben, kockás flanelingben, |
kezében Reynolds, vastag-zöld-fogó, |
ment apostolok lován, hegyre föl- |
völgybe le, hókuszpókuszt rajzolászva. |
Ohó, mit rajzolt zölddel: fekete |
áfonyaerdőt, végetseholérőt, |
rőzseszedőknek és kölyökrókáknak, |
metrókalauzoknak, éjszaka |
sütő pékeknek; a vízek alól |
szökő pisztráng is áfonyát eszik, |
s Cassius Clay és Pál, a pápabácsi. |
|
De Jézusra, csak egyszál neked írt |
fütty-billogos-térképet, csak neked, |
csak téged lát e vasmozsár-világban, |
érted köröz igéivel anyátlan, |
csak veled akar élni, csak veled! |
Hát szereti, ha homlokod hava |
elcsattant áfonyától maszatos, |
ha áfonyaemlékes nevetésed, |
kisujjad körme, pötty a térdeden, |
ha nap-szitán-dőlő lehelleted |
mézes áfonyaillatot fuvint. |
Hármat se alszol, Húsvét-szigetek |
s Alaszka közt, Malmőtől Kiotóig, |
fekete lánggal fut az áfonya, |
Traxith, Lulang, Szentannató bevetve, |
áfonyaerdők szállnak az egekre. |
|
|