| Szélfútta nádkorod: első öt éved szörnye |
| nem kilencfejü sárkány, csak egy gügye dalocska; |
| se torokgyík, se gyors tejfog-hulladozásod, |
| se a ribizli közt elhagyott rongybubád, |
| se nagymama halála, se idegen kapuk |
| csengője nem ijesztett; kín hieroglifáit |
| az sütötte szivedre, csöpp-négykézláb-buta, |
| ha füledbe nevették, zümmögték, énekelték: |
| kákatövénhajajhajköltköltköltaruca. |
|
| Könny sója torkodon, nap verte a vizet, |
| kék mennyre óriás fehér kört sirály rajzolt, |
| fehér kör közepén dörmögő madarak: |
| útra sereglő gyöngy Liberátorok |
| Ilyen csudás mese! hüppögtél még kicsit, |
| megríkató rucád bukott a Balatonba, |
| s térdelvén a homokban, majszoltál mákosrétest – |
|
|