| Egy rét valahol most csupa tücsök- |
| cirip, ráhömpölyög az éjszaka, |
| füvét fölverik csillagok, |
| más néven lucsokfagyott zúzmara; |
| ha ott járnál, hullnék térded elé, |
| de fogaim közt szóbilincslánc csörren, |
| mintha volgai hajóvontatók |
| húznák hullámmal szembe fölfelé; |
| nem pendül hetvenhét varázsige, |
| és ha pendülne, mire, mondd, mire? |
|
| Majd tél jön, hó boronálja szerelmem, |
| beharapott szám hangtalan telel, |
| mert rühes róka lett a beceszó, |
| annyi lányfülbe mormolásztam el; |
| az udvaron jégbealvad a csap, |
| fölöttem nem leszel se hold, se nap. |
|
|