Jászol^*

Hóval jöve Karácsony, Károlymajort fejbúbjáig belepte; a kimlei ács: Józsep úr toporgott ajtónkban köhentve. Ment istállónkba nagymama, sajtár forró vízzel ment nagymama, ha sajtárt nem visz, nyoma sincs a hóban. Utána ment az ács meg a kölök. Lámpát emelve a jászol előtt állt nagymama, Samu szamarunk horkant, fölágaskodtam: Zöld Erzsi fejőslány feküdt a szalmán, gyöngyös veritékben, csak ennyit nyögött: „Fiúnk született.”