Nakonxipánban hull a hó^*

Se házam székem asztalom Surabajában vásált gyöngyöm foszlott magasnyakú pullóver fekszem könyéken puszta földön de semmi vész gyerekeim sajnálnotok fölösleges világokat varázsolok amikor akarom szemem húnyom s belső faláról elém nyüzsög Nakonxipán orrom előtt datolya kókusz zeppelinforma marcipán ez az én úszó szigetem forog gyöngyöző tengeren halért csigáért osztrigáért csak lenyúlok s kiemelem poharamon jég harmata hírlapot is röpítene valami sosem volt madár persze ha kellene ide civilizáció lábát be nem teszi korallsövény a keritésem kutyám egy szeliditett bálna van jó orgonaszappanom zsebembe dugta nagymama Szent István király ünnepén buborékait elfuvintom buborékaim szállanak fényüket menny kékjébe issza egy isten töpreng valahol pitypang eső vagy hó legyen mondhatnám legyen meteor lábam elé letoccsanó azt gondolom lehetne hó s mire kimondom hull a hó Nakonxipánban hull a hó csibéim nem hülyéskedek datolyán pálmán kókuszon zöld hópihék fehérlenek ülök a sárga homokon homok püspöklilába csap ujjai közt leskel a hold kormos üvegen át a nap mivel igen magam vagyok solingeni acél eszem méltón komoly dolgokba vág nem mifenézek ostobán gyúrhatnám havam hókazallá hóbiciklivé hókakassá lehetne hómázas hószilke hótrombita vagy hósüveg aha tudom már micsinálok hópelyheim jó ha fölálltok voltatok szappanbuborékok legyetek valahai lányok első szerelmem Mézes Annus amikor elköltöztetek két napig küszöbünkön ültem nem nyúltam lisztes gánicámhoz honnan jössz Fekete Irénke megmosdatott gyerekeid a bácsinak köszönhetnének jónapot kezitcsókolom gyerekem anyja állj ide senkire nem hasonlitasz magát senki ne mérje hozzád mert agyvérzést kapok dühömben nem tudtam mennyi vagy nekem bizonyítható hülye voltam fekvén kerék alá szaladjon meg is döccent gerincemen rue de l’Abbé Carton 63 udvaraszfaltod fény veri négyszögű kút Cécile nevével kiáltozásommal teli Bayeux Cherbourg kuglibabák lábuk leüti az idő egy sorsra szánkázott velük Ertot Flamanville Les Pieux hídon víz fölé könyököl Marie-France törzsfőnök papával papír propellert gyárt Kiki száll par avion Osaka kék Duna gyöngye Budapest hányszor körül loholtalak idáig érve olvasásban ne mondjátok ez jó alak mert csak a szívem gyalogolt vert a kezem dobogott lábam kerestem nem találhatót betűztem föl nem foghatót egyik egérke foga közt halakat elrekeszteni kottázni másik áit éit pisze zsákolta hét napom NN mandula ízeit mentettem volna fogkefémre Vackorral azonositott a mesebeli medveboccsal ki tengermélyből hangtalan szóval halántékomra csattant elhallgatta a mondhatót kikotyogta a mondhatatlant három lépésre villogott egy aranysisakos fej mindig megszámoltam az ujjait tíz meg tíz volt isten bizony hát szappanbuborék-havam kiszámolós játékom lettél Nakonxipánom szigetem vertem gyomorszájon magam poharamban a jég elolvadt meleg megmondommi a szóda aki nem ismer még jöhet jelentkezzen az idióta de gyorsan mert szemem nyitom nincs-ajtóm pedig kulcsra zárom hajnali félnégy csak elalszom ha isten is akarja álmom