A fánk-ujju asszony^*

Könyököltünk az asztalodra nagy röhögések hallgatások gutaütéses óriáskerék nap és hold forgott Hunyadormon előbb kenyered szalonnádat borodat faltuk és nyakaltuk nem volt elég SM soha mindent akartunk fiaid búzatesteden aratást ostyának daraboltunk osztoztunk fánk-ujjaidon rángattuk szíved harangkötelét kézben kés-villa telhetetlen civilizált relikvia hörböltük édességes hangod véred csöppenként hörpögettük Térdeltünk életed fölött voltunk álmod kutyakolonca halálod fölött térdeltünk Eső veri a csorba lépcsőt szél citeráz csapkodva ajtód ablakod többé nem nyitod ablakod többé nem csukod röpködnek első-röptű fecskék ki-be szobádban s falad körbe futják szárnyuk karcolja neved levegőbe SM SM SM SM