Szélház, nincs fala^*

Szélház, nincs fala; négy égtáj néz ide irgalomtalan, mennyét egy bosszús angyal rúgta le, padlóját tenger hörbölte magába; kicsavart ablakredőny tántorog messzi-kémények ollóiba bukva, szilánkos ablak, ikrás fénycsomót fullasztott hamujába; kondulás egy talán-nincs-is-toronyban, acél- hurok hangja szívre tekeredik. Emlékek kőkolonca! téveteg reflektor két lányarcot villogat: az aranyfejü nem lehet húgom, a fekete újjászülő anyám.