| Sötétség tengermélyi csöndje. |
| Elsüllyedt tárgyak: asztal, szék, pohár, |
| pohárban tintavíz, földreomolt |
| fehér ing, és Attila gyöngybetűi |
| falamra felszögezve, valahol |
| menyét-lábú másodpercmutató, |
| szurokba mártott négy szobasarok, |
|
| Álomtalan ágy imbolyog velem: |
| úszó sziget korallok kése közt; |
| az arc tenyérben; válj tenyér homokká, |
| fölinni ébrenlétem cseppjeit. |
|
| Ha most látnál! hiányod-kalodában! |
| Lehúnyt szempillád mögül madarak |
| suhognának a kín falaira, |
| s akkor sötétem csőrrel szétverik, |
| szárnyukkal csöndemet is szétverik. |
|
| Akkor világítana homlokod, |
| gyerekkorom Szent-István napjait, zöld, |
| sárga, fehér, piros rakéták dörgő |
| csillagaival idézve, szaladna |
| tíz fényujjad a halántékomon, |
| édes lehelleted az arcomon. |
|
| Felröpítenél három buborék |
| ezüst-nevetést, falhoz koccanót, |
| egyikből lenne álmos kiscsikó, |
| másikból széna, harmadikból jászol, |
| s lennének újra ezüst buborékok, |
| abból Három Királyok; idejön |
| ágyamhoz Gáspár, Menyhért, Boldizsár, |
| fülembe kántál, s nagy botjuk lekoppan. |
| Utánuk te, zöldvessző-derekú, |
| cipőidből kilépsz, hozzám hajolsz, |
| villog két térded: villamos halak, |
| szétúsznak a mélytengeri sötétben, |
| megtölteni meleggel; kibomol |
| hagyod nyers tüzét szétáramlani, |
| szíved harangjátékát hallani. |
| Elsüllyedt tárgyak: asztal, szék, pohár, |
| pohárban tintavíz, földreomolt |
| fehér ing, és Attila gyöngybetűi |
| falamra felszögezve kölcsön-órám |
| menyét-lábú másodpercmutatója, |
| szurokba mártott négy szobasarok |
| egy intésedre földerengenek. |
|
| De most csak ez a tengermélyi csönd. |
| E tengermélyi sötétség körül. |
| Sós veriték, vállcsontok ropogása. |
| Az ablakot eső és szél sikálja. |
|
|