Klári, nyár, csönd^*

Lábad elé feküdt a tócsa, gyöngye a cipődön ragyog, madárszél röppen a kezedre: körülcsipogja alakod. Halott apád volt-nevetését utánozod ügyetlenül, öngyilkos körte hull az ágról, fűben toccsanva elterül. Mondj valamit, mondj valamit, nyár és csönd gyantája csepeg, elaludnék, kavics a tóban, dunyhamelegben a gyerek.