| Kötéllel húz-von a világ, |
| érezheted minden tagodban, |
| kettészakít te hülye nyomban, |
|
| Kacsák futkároznak a zöld |
| réten, a tücskös tengeren, |
| s lábalsz híg aszfalt-melegen, |
| Kolumbuszként kiáltva: „Föld!” |
|
| Mikor láttál egy jegenyét, |
| a menny hasát csiklandozót? |
| Lányfülbe morrogod a szót, |
| évgyöngysorod pergetve szét. |
|
| emeld föl lusta fejed, kölkem, |
| mert a szíved már belehökken, |
| ha leszel lecsupált bokor. |
|
|